Túljutottam idén már 50 könyvön. Azt hiszem, mindegyikről sikerült bejegyzést írnom. Van amelyik jobban megmaradt, nagyobb hatással volt rám, mint más.

Az idei évben is az egyik nagy kedvencem volt eddig a Fülemüle. Egyszerűen nem lehet szabadulni attól a történettől. Valamint a Carry On újraolvasás is remek hatással volt az életemre. Tényleg lehetnek Rainbow Rowell problémáim, mert mikor egy booktuber egy nem szeretem listájára ráteszi valamelyik könyvét, egyszerűen képtelen vagyok tovább nézni a videót. Az agyam tudja, hogy nem lehet mindenkit szeretni, de képtelen vagyok azt hallani, ha a kedvencemet valaki nem szereti. De igazából mindkettő újraolvasás volt. 

Az év eleji Dirk Gently-ket is ki kell emelni külön. Mindkét kötet tökéletesre sikerült, jó lett volna, ha folytatódik a lökött történet.  Valamint a Chew felfeldezése is kiváló pozitívum. Igaz, még mindig csak az első 4 kötetet olvastam, de nem kérdés, hogy a maradék 8 is előbb-utóbb terítékre kerül.

Ami igazán lenyűgözött, az a Harry August Csodálatos Élete volt. Hihetetlen történet és történetvezetés volt. Kell még Claire North könyveket olvasnom. A másik más szempontból magával ragadó olvasmány pedig a The Underground Railroad c. Colston Whitehead regény volt, amit novemberben kiad a 21. század kiadó. Az eredeti borítóval. Thank God!

Egy könyv volt, amin egyenesen meglepődtem, hogy tetszett, ez pedig az amish romantikus An Uncommon Grace…

Csalódás is akadt, bár egy volt igazán nagy, Becky Albertalli 2. regénye The Upside of Unrequited. Nagyon vártam, mert Simon tetszett, de nem ért fel a hájppal… Mellesleg ez volt az 50. regény.

Ha visszatekintek az újévi fogadalmas tagre, akkor so-so… A Golden Boyt még mindig nem olvastam el, de a májusban sort kerítek rá. A Sapiens még mindig várat magára, de nem mondok le róla. Elég sok klasszikust olvasok, de Stendhal és Gide még nem került terítékre. Az Iskola a határont 52. olvasásként fejeztem be idén és tök büszke vagyok rá! Az Outlander még mindig szólogat a polcról, de böhöm nagy, nem vettem még elő. Bariccótól olvastam újat, Saramago idén még nem volt a kezemben, de lesz, én érzem. A Szobalányt elolvastam, szerettem, az angol feldolgozást még mindig nem láttam. A Dorothy Must Die-nak „csak” a 2. kötetét sikerült abszolválni, legalább pár novellát még kellene! A Goodreadses listával remekül állok, nem állítom át a vállalásom 75-ről 100-ra, pedig ezzel a tempóval lehetne, de idén két hétre elutazom Dél-Koreába, ahol nem hiszem, hogy olvasni fogok, azután szorosan mögötte következik a 10. Koreai Filmfesztivál, ami rengeteg munkával, fordítással jár és utána tavaly is borzasztóan kiégtem.  Az egyéb tervekben szerepelt, hogy olvasok franciául, elolvastam a Princesse de Cleves-et februárban. Most fejeztem be a Les Liaisons Dangereuses-t. Vár még rám a La Belle et La Bete… Aztán meglátom tovább… Magyar íróktól is olvastam párat. Lehetne még többet, előrendeltem egy krimit. Van még magyar írós olvasás a tervben. Remélem sikerül is.

Hosszú lett… Pedig csak 50 könyvről van szó. És mindegyikről írtam legalább pár mondatot a blogra.