Tudjuk, mennyire imádom a cozy mystery-ket. Az egyik kedvenc műfajom. Bármikor előszedhetek egy könnyed amatőr nyomozónőt és elszórakozom órákig. Rhy Bowen sorozatára már évekkel ezelőtt rávetettem a szemem világát, de épp akkor kezdtem el a Phryne Fisher sorozatot és gondoltam, ha annak végére érek, akkor átnyergelek egy másik nemesi származású amatőr detektívnőre. Phryne-val még mindig nem végeztem, de mivel a Lettero kiadta magyar a sorozat első kötetét, muszáj volt elolvasnom.
Ahogy a borítón is írják, Agatha Christie találkozása P. G. Wodehouse-zal. Ez nekem már önmagában elég volt, hogy tudjam, imádni fogom a sztorit és így is lett. Kellő mennyiségben keveredett benne a humor és a kaland. Kaptunk mellé egy jó adag Skóciát és egy apró bepillantást a királyi udvarba és a hősnőnek is sikerül viszonylag hamar összekapnia magát.
Georgie-ban azt szerettem, hogy bár többször is kételkedett saját képességeiben, mégis olyan éles meglátásokkal bírt, amik segítettek neki megoldani a rejtélyt. Ráadásul nem fél attól, hogy összepiszkolja a kezét, hiszen érzi, hogy már más szelek fújnak és egy nemesi cím nem fog ételt tenni az asztalra, tehát kreatívnak és vállalkozó szelleműnek kell lenni. Ebben kicsit emlékeztetett Christie egyik szereplőjére Lucy Eyelesbarrow-ra (Paddington 16.50).
Bár a hullánk elég későn került bele a címben emlegetett fürdőkádba, de Bowen kárpótolt azzal, ahogy megteremtette a a harmincas évek Nagy-Britanniájának hangulatát lefedve a könyvben szinte a teljes társadalmat, az uralkodó nemességtől, a kalandorokon át egészen a munkásosztályig. Igaz, a bűnügyünk nem volt valami "erős", de akkor is alig várom a folytatást. Georgie még meg fog lepni minket, ahogy a sogórnőjét és a fivérét is.
