Ez a kötet még januárban került a polcomra a havi Book A Sloth dobozból bukkant fel. Az biztos, hogy saját magamnak nem vettem volna meg, de örültem neki, hiszen a komfortzónámból mindenképp kizökkentett, hiszen nem szoktam az arab világgal kapcsolatos könyveket olvasni, hacsak nem épp történelmi szakirodalomról van szó.
Azt kell mondanom, nem dobtam el az agyam tőle. Nem tetszett. A szereplők teljesen papírmasé jellegűek voltak, akár felcserélhettem volna őket egymással és fel sem tűnt volna a változás. Az arab világ mágiája egyáltalán nem tetszik. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy most tetszhet, ha már az Ezeregy éjszaka meséiben is kivert tőle a víz. Bár Amani elvileg egy vagány, karakán mesterlövész, annyit nyafogott, hogy reméltem, valaki jól elveri. A srácot pedig Jinnek hívják? Komolyan?
Alapvetően Amani és Jin lenne a "szerelmespár" de kb. annyi szikrát sem éreztem közöttük, amit egy futó zápor ne lenne képes kioltani. Annyira erőltetett volt a dolog. Csak azért mert egy YA fantasyról van szó, még nem kellene feltétlenül beleerőltetni a romantikát is. Ha nem jön természetesen, akkor inkább hagyjuk már. Csináljunk belőlük barátokat és pár kötet múlva, ha már felnőttek annyira, akár összejöhetnek.
Bár a kötet végén megcsillant a remény, hogy a folytatás még érdekes is lehet, annyira nem jött be ez a kötet, hogy biztosan nem veszem elő a többit.
