molyos adatlap

Őszintén mondom, nagyon meglepett, hogy mennyire tetszett a sorozat második kötete. Egészen fantasztikus élmény volt így angolul. Bár elképzelhető, hogy ennek nem az olvasás nyelve volt az oka, hanem az,  hogy a történet férfi szereplői elég sokáig nem kerültek elő. Lehet, hogy csak a fiúkat nem szeretem ebben a sorozatban.

Közvetlenül az első kötet végénél indítunk, Smaragdváros lángol, de Amy azért nem jött el üres kézzel, megszerezte a Bádogember szívét. Valami kis sikerélmény is legyen és a szárnyatlan majmok menekítik ki, akik viszik is Lulu királynőhöz, akivel már találkozhattunk a The Wizard Returns-ben és persze vele van Ozma is. A további feladat egyszerű, újraszerveződni, már ha megtalálják a Gonoszok Forradalmi Rendjének többi tagját és irány Dorothy elpusztítása, bár ha hinni lehet a Varázslónak, ez csak úgy sikerülhet, ha előtte megszerzik még az Oroszlán bátorságát és a Madárijesztő eszét. Egy idő után Mombi is visszatér, majd persze Nox és Pete is határozottan tartogat meglepetéseket, bár még mindig egy Miyazaki bénább hercegre emlékeztet. Főleg ő, Nox már nem annyira.

Megismerkedhettünk és viszonylag gyorsan búcsút is mondhattunk új szereplőknek. Ezért meg kell becsülni ezt a nőt és már többször is elmondtam, nem fél megszerettetni egy szereplőt, aztán kegyetlenül elbúcsúzni tőle. Van olyan, akitől elbúcsúztunk, de szerintem még visszatér, mert olyan szép ellentétet fog alkotni valamilyen szinten Nox-szal, már a neve miatt is gondolom ezt (Bright), szerintem lesz még célja a bemutatkozásának. Amúgy pedig nem értem, mit eszik Amy annyira Nox-on. Valamiért nem bízom benne, (és mivel ebben a kötetben kiderült, hogy okkal nem bíztam másokban sem, szóval...). Számomra a vége is izgalmasra sikerült, szóval hamarosan olvasom a soron következő három novellát.

52 könyves kihívás: 35. Egy könyv, aminek egyik szereplője királyi vér (Ozma hercegnő, Lulu királynő a Szárnyatlanok uralkodója)