molyos adatlap

 Pár éve, az eredeti megjelenés idején elég nagy volt a kötet iránti lelkesedés a booktube-on. Mindenki ezt olvasta, erről beszélt és ajánlotta, mint a mentális betegséget hitelesen bemutató könyvet.

Ezt a részét elismerem. Hihetetlenül mélyrehatóan, hitelesen mesél a pánikról, amit Solomon a mindennapjaiban átél. Nagyon is korrekt volt. De Lisáról mindenki mélyen hallgatott. Bár nem hiszem, hogy erre a leányzóra bármi fel tudott volna készíteni. Utáltam a csajt. Mégis milyen alapon képzeli azt, hogy csak mert elolvasott pár dolgot, megkapargatta a felszínt beavatkozhat egy súlyos mentális beteg életébe? Miért gondolja, hogy jobb másoknál? Csak mert kitűnő tanuló? Csak mert viszonylag népszerű? Ez még senkit nem jogosított fel arra, hogy más életét teljesen átformálja. Talán az ember még hajlandó lenne elfogadni valamennyire, ha nem tudnánk, hogy csak önös érdek vezérli. Utáltam. Annyira utáltam, hogy ez a regény összhatását is tönkretette.

Másrészt ott van Lisa barátja, Clark. Ő a kisebb bűnös a történtekben. Nem tudja jobb belátásra téríteni a barátnőjét, ezért az árral sodródva valóban összebarátkozik Solomonnal. De azért meg kell mondani, hogy Lisa megérdemelte volna, hogy Clark dobja a büdös francba, nyílt színen az iskolában, lehetőleg ebédszünetben, valami nagyon megalázó jelenetben.

De hogy valami pozitívat is mondjak erről a tényleg logikátlan barátságról. Végül ott voltak Solomonnal, amikor a legnagyobb szükségük volt rájuk. Nem lett a srác sokkal jobban, de határozottan segítettek neki valamennyit. De ennek ellenére remélem, Lisát nem veszik fel sehova és a kisvárosban fog megrohadni... Fú, de utáltam a csajt.