Még a Dél-Koreába indulás előtt kezdtem el olvasni a könyvet, de csak hazatérés után sikerült befejeznem. Ennek a könyv formátuma volt az oka. Túl nagy volt ahhoz, hogy magammal cipeljem. Ezt tartom a legnagyobb hibájának. Olyannak, aki főleg menet közben, vonaton, buszon olvas, nem a legelőnyösebb ez a méret.
A tartalmat imádtam. Egy olyan ember tollából, aki évekig ért a félszigeten tökéletes minden részlet. Különösen jó volt, hogy olyan helyekről olvastam, amiket már láttam. Teljesen át tudtam élni, milyen is valójában, illetve sikerült gyűjtenem még a listámhoz, hogy legközelebb miket is kell megnéznem a félszigeten. Mert lássuk be, lesz legközelebb. Muszáj.
Gyönyörű volt a képanyag. Jók voltak a betűzdelt személyes anekdoták. Valamint rengeteg legendát, történetet olvashattunk az ország múltjáról és jelenjéről. Mondjuk a hallyu sorozatos, filmes, zenés részét nem kellett volna erőltetni. Bár tény, hogy erősen hozzátartozik az imidzshez, érezhető volt, hogy Lengyel Miklós nem tudja hova tenni és nem is igen érti a rajongást, amit ezek kiváltanak. Azt olvasva egyenesen csodabogárnak éreztem magam.
Azért olvassátok! Mert Dél-Korea csodás!
