Aggie végre megnyugodhatna. Bár valahol megértem. A nagyvárosból, ahol mindig körülvette az élet és a nyüzsgés elköltözött egy vidéki faluba, ahol naphosszat rá sem néz senki. Teljesen érthető, hogy magányos. Valószínűleg ez a magány az oka csillapíthatatlan férfiak iránti vágyának. Ezt az energiát jelenleg épp a falu egy új lakója, az egykori katona, jelenlegi ezermester és kertész felé irányítja. George.
George-ról azonban mindenki tudja, csőlátásban szenvedő hősnőnket leszámítva, hogy borzasztóan csapodár alak. Minden élő és mozgó nővel kikezd, összetört szíveket hagyva maga után. Ezek után szerintem nem is meglepő, hogy ő lesz a Raisin Nyomozóiroda következő hullája.
Aggie-nek a kikérdezések során kell rádöbbennie, hogy milyen alak is volt valójában a férfi. Persze nehezen ismeri be, hogy tévedett és az sem segít éppen, hogy James és Charles is az orra alá dörgöli a hibáját. Ezek után pedig a büszkeségében megsértett nőszemély mindent elkövet, hogy ő is megbántsa és elüldözze azokat a férfiakat, akik valóban törődnek vele, Billt is beleértve. Annyira fél a magánytól, hogy észre sem veszi, nem magányos. Rengeteg barát veszi körül, akik soha nem hagynák magára. Rájön erre valamikor?
Látható, hogy most sem a bűnügy kötött le igazán. Azt el kell ismerni, hogy az évek előrehaladtával egyre durvább dolgok történnek és a vidék kezdi elveszíteni nyugalmas, ártatlan hangulatát. A hangulat és a humor azonban változatlanul magával ragadó.
