Nemes egyszerűséggel megint elszállt az agyam! Megint megcsinálták! Odarittyentettek egy olyan űroperát, amitől csak kapkodtam a fejem és féltem, hogy eltalálnak a repkedő lövedékek, vagy valami űrszörny elkap a helyes kis csápjaival.
Igazi érzelmi hullámvasút volt az Illuminae folytatása. A Gemina azon a Heimdall bázison játszódik, ami felé a Hypatia életben lévő utasai tartanak, miután elmenekültek a Kerenzáról és az Alexander felrobbant a BeiTech támadása után. Ergo ebben a kötetben új főszereplőink vannak, Hanna, a bázis hercegnője (a parancsnok lánya), Nik a bázis ügyeletes, agyontetovált rosszfiúja, aki egy orosz bűnbanda tagja, valamint az ő unokahúga a zseniális, betegsége után kerekesszékhez kötött Ella. Ők hárman, egyikük sincs még 18, próbálják menteni a menthetőt, mikor a BeiTech zsoldosai megtámadják a bázist, hogy elleplezzék a Kerenza megtámadását.
Voltak pillanatok, amikor nem hittem, hogy K&K képes lesz kivinni minket a trutyiból. Számtalanszor volt ilyen, de valahogy mégis képesek voltak a Gemina részecskének köszönhetően egy olyan húzásra, amiért vissza kellett tekernek párszor a hangoskönyvet, hogy minden részletet rendesen meg tudjak emészteni, magamba tudjak szívni. Szóval egy kvázi heppiendet kaptunk, ráadásul a Hypatia érkezésével megjött Kady és Ezra is, akiknek annyira nagyon örültem!
A legnagyobb öröm ellenben az volt, mikor meghallottam a biztonsági felvételeket elemző technikus hangját. Imádom azt a fószert! Megint párhuzamosan hallgattam a könyvet és olvastam a e-könyvet, mert így tudtam teljesen kimaxolni az élményt. Az illusztrációk és a hangjáték tökéletesen kiegészítette egymást.
Egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy itt vagyunk, lassan vége 2017-nek és még mindig nincs magyar kiadása. Most komolyan senki nem lát fantáziát benne? Hahó! A Fumax kínálatában simán el tudnám képzelni. Alig várom a márciust, amikor is jön az Obsidio. Csodás lesz, én tudom!
