molyos adatlap

Az első Book A Sloth dobozból bukkant fel ez a gyönyörű kivitelezésű kötet. Ez is szerencsére azt a sort erősíti, ami kimozdít a komfortzónámból és olyat olvastat velem, amit egyébként magamtól nem vennék le a polcról, ugyanakkor ebből sem lett kedvenc.

Bár nem indult rosszul és egy nagyon érdekes univerzumban találtuk magunkat, de ahogy egyre jobban megismerkedtünk a főszereplőinkkel és az ő életükkel egyre taszítóbbnak találtam a környezetet. Scarlett és Tella elméletileg kiváltságos helyzetnek örvendenek, de kevesen tudják, hogy édesapjuk milyen kegyetlen, szinte már ördögi módon kínozza a gyerekeit. A családon belüli fizikai és lelki erőszak egyáltalán nem keltett pozitív benyomást.

Mint a molyon is írtam, olyan volt, mint amikor egy papírlapot csavargatunk, egy ideig erősebbnek tűnik az anyag, de a végén túl sokat csavarunk rajta és el fog szakadni. Ez a történet sem bírta el a túlzásokat. Garber nem tudott megállni. Elképzelésem sincs, mint tartogathat a Legendary, de itt sajnos annyira megutáltatta velem az egész kompániát, hogy még angolul sem veszem a kezembe, nem hogy magyarul.

A szöveg fogalmazása túl finomkodó volt az ízlésemnek. A rengeteg szín, benyomás, hasonlat és metafora egyenesen visszatetsző volt a végére. Mintha nem tudta volna eldönteni, hogy regényt akar írni prózában vagy egy szabadverses regényt. Ráadásul ez a sok csűrés-csavarás csak arra volt jó, hogy az oldalszámot növelje, aminek majdnem sikerült elérnie az 500 oldalt. A következő tuti még hosszabb lesz és úgy hallom készül a harmadik.

Nem, nagyon nem.