A kötet egy levélben elmesélt élettörténet. Suzanne meséli el az életét, mint egy polgárcsalád legkisebb leánya, akinek két nővére van, szüleinek nem lenne elég pénze mindhármukat kiházasítani, így őt tiltakozása ellenére apácazárdába küldik. Nagyon sok dolgom volt, nem tudtam volna leülni olvasni, de vágytam valamire... Ez lett az a könyv. Diderot-val kapcsolatban összesen egy élményem volt, a Jacques, le fataliste, ami enyhén szólva nem tartozott a kedvenceim közé és rengeteget beszéltünk az Enciklopédiával folytatott munkájáról, a filozófia nézeteiről. Őszinte leszek, utáltam a pasast. A deizmus még érdekes volt, de összességében nem kedveltem. Ellenben ha erről is beszéltünk volna, lehet, hogy meggondolom magam.
Azt hiszem nem lövöm le túlságosan a poént, hogy a könyv komoly leszbikus erotikus jeleneteket tartalmaz. El tudom képzelni, ahogy Diderot titkos szalonokban találkozott barátaival (ezek a perverz franciák) és élvezettel olvasta fel nekik Suzanne történetét. Elég hosszú időn át finomítgatta, mert 1760-ban látott neki és úgy 1780-ra készült el a végső változattal.
Suzanne élettörténetében egy elég hétköznapi gyakorlatot láthatunk. A nem kívánt, vagy eltűntetésre ítélt lányok gyakran végezték zárdákban, ahonnan nehéz volt a szabadulás, a fogadalom letétele után pedig szinte már lehetetlen. Suzanne első zárdájába tehát nem önként vonul. Érthető hát, ha tiltakozik, még a hírnevét is tönkreteszi, aminek nem lesz jó vége, de egy alapos elbeszélgetés édesanyjával rávilágít olyan dolgokra, amik miatt belátja, nincs más lehetősége. De Longchamp vezetője Moni nővér rendes asszony. Elismeri az apácák erényeit és jól bánik velük, szóval viszonylag jó életét élhet mellette az ember, azonban ő sem marad örökké a zárda élén. Ez kegyetlen változást hoz az addigra már fogadalmát letevő Suzanne életébe. Krisztina nővér lépett a helyébe, aki szöges ellentétben állt Moni nővérrel és megkeserítette szinte mindenki életét. Suzanne-ra pedig különösen pikkelt, így a leány kilépési szándékára is kegyetlenkedésekkel reagál. Elveszik a ruháit, nem engedik misére, nem kap eleget enni. Bántják fizikálisan és szellemileg is. Hihetetlen, milyen életet kénytelen élni és milyen nyomorúságos környezet lehet egy zárda, amitől a laikus azt várná, hogy a legjólelkűbb asszonyok lakják. Úgy éreztem durvább helyként írta meg Diderot, mint bármelyik gimit és az ottani klikkeket.
Végül egy megértő ügyvéd, Manouri úr és a főesperes menekítik ki. Szerencsére. Szerintem már nagyon közel állt a végső lépéshez. Arpajonba kerül. Nos, itt kezdődik a történet leghírhedtebb része. Az itteni főnökasszony hihetetlen nőszemély. Már az őt bemutató jelenetből kiderül, hogy leszbikus és apácáit személyes játszótársainak tartja. Simogatja, becézgeti őket. Egyik-másik közelebb áll a szívéhez és kivételezett helyzetbe kerül nála. Ilyen Suzanne is. Oké, egyszerűbb úgy mondani, hogy a főnökasszony szerelmes lesz. Suzanne elődje Thérese nővér nehezen viseli a szakítást, még mindig heves érzelmeket táplál volt szeretője iránt, míg Suzanne azt sem tudja igazán mi történik vele és köztük. Csak annyit akar elérni, hogy a főnöknő kegyeibe kerüljön és ha ehhez az kell, hogy csókolgassa és simogassa, megteszi...
Suzanne nem volt számomra egy percig sem szerethető. De a többi apáca, még a kegyetlenek is annyira jól voltak megírva és annyira igazinak tűntek, hogy a hallgatás élményt mindenképp feldobták. Nagyon örülök, hogy elővettem. Kellemes meglepetés volt. Ugyanúgy, ahogy tavaly a Dorottya. Sokkal több perverz/erotikus irodalom létezett az 1700-as években, mint ahogy én azt gondoltam. Plusz alaposan át kell értékelnem a Diderot-hoz fűződő viszonyomat is. Lehet, hogy újra elolvasom a Jacques-ot...
52 könyves kihívás: 11. Egy másik kihívás kategóriája ( https://moly.hu/kihivasok/klasszikusok-bingoja, férfi írta/18. században játszódik)
