molyos adatlap

Második nekifutásra sikerült elolvasnom. Első alkalommal viszonylag hamar feladtam. Nagyjából akkor, mikor a zebrát élve elkezdi felfalni a hiéna. Emlékszem, hogy az orvosi váróban ültem és ömlöttek a könnyeim. Letettem és kb. 5 évig fel sem vettem. Most pedig úgy voltam vele, ha most sem fejezem be, akkor el kell hagynia a házat. De maradhat.

Továbbra sem volt könnyű. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki, főleg ha egy állat szenved. Egy film esetében még félre lehet nézni, de egy könyvvel ezt nem lehet megtenni, olvasni kell, akkor is ha nehéz. De egy történet akkor lesz jó, ha sokáig velünk marad, ez pedig még évekig kísérteni fog. Jó és rossz értelemben egyaránt. Főként a vége, mikor Pi egy alternatív történetet tár a japán nyomozók elé. Kirázott tőle a hideg. Már ha belegondolunk, hogy mi lett volna ha... Szeretném hinni, hogy a valóság az volt, amit először tárt a nyomozók elé és amit hihetetlensége ellenére minden szívemből szeretnék elhinni. Richard Parker és Pi is megérdemlik a nyugodt életet.

Csodás, hihetetlen, szívet melengető történet volt. Amit soha többé ne leszek képes elolvasni. De a filmet sem nézem meg.