A könyv olvasása/hallgatása közben gyakran kinyílt a bicska a zsebemben és legszívesebben felpofoztam volna Emmit, de tényleg. A könyv végére pedig már Málnássyt is elkaptam volna egy péklapáttal.
A humorral nincs gond. Az tökéletesen Aszlányira jellemző, 30-as évek békés világa, pazar volt. De a történetet nem vette be a begyem. Málnássy Gábor egykori képviselő a nászéjszakáját készül éppen elhálni társadalmilag és vagyonilag tökéletesen hozzáillő feleségéből, de mikor egy leányzó "tör be" sáfránypusztai kúriájába ott hagy csapot-papot, főleg az asszonyt és elkezd a csitri nyomába loholni, akinek kb. az apja lehetne, hiszen Málnássy erős negyvenes, míg Emmi 19 éves hamvas leányzó.
Emmi személyisége bicskanyitogató. Megalázza a pasast, minden mocsokságot elkövet, amit csak ki tud találni és Málnássy csak tűr. Mivel már a házassága napján megbánta a frigyet, úgy gondolom egy komoly kapuzárási pánik tört ki rajta és nem csak azért lohol Emmi után hűséges kiskutyaként, mert bejön neki a csaj, hanem mert így akarja visszaszerezni régen volt fiatalságát. A lány minden hazugságát elfogadja, pedig tudja, hogy hazudozik, mint a vízfolyás és eltűr mindent. Szinte már megalázza magát előtte... Miután pedig sikerül elválnia egyes számú feleségétől igyekszik elérni, hogy Emmiből legyen asszonyka number two.
A könyv végére jut az a történés, amiért Málnássyt is le tudnám szúrni egy konyhakéssel. Gyakorlatilag megerőszakolja Emmit, mert a lány makacskodik a házasság elhálása kapcsán. Ettől a résztől egyszerűen elszállt az agyam. Értem én, 30-as évek, Jávor Pál a főszereplő (kis részem inkább reménykedett Ráday Imrében, de róla ilyet még elképzelni sem tudok). Eredetileg meg akartam nézni a filmet, de ezek után eléggé ódzkodom tőle...
Egyébként volt egy érdekes eleme is a történetnek, szintén Emmi kapcsán. Ki más okozhatna itt meglepetéseket ugyebár? Már a történet elején leszögezi Aszlányi, hogy nem olyan mint a többi lány. Férfiasak a gesztusai és a viselkedése is. Majd többször is olyan dolgokat ad a szájába, ami alapján én úgy éreztem, hogy Emmi inkább férfiként tekint saját magára és szívesebben venné, ha Málnássy is így tekintene rá, mert akkor lehetnének igazán egyenrangúak és értenék meg egymást. Nem mint nő és férfia, hanem mint két férfiember. Ez a dolog nem volt valami túl hangsúlyos, nem is volt elég kidolgozott és lehet hogy csak én képzeltem bele a regénybe, mégis érdekes színezetet adott Emmi személyiségének ez a transz elemeket tartalmazó sejtetés.
Szóval nagyrészt nem tetszettek a történések, de a humor és ez a valami plusz Emmiben mégis olvastatta/hallgattatta magát. Olyan volt, mintha a Makrancos Katát keverte volna Aszlányi a Sok Hűhó Semmiérttel obviously. De a két remek történet nem állt össze valami jól számomra ebben az olvasatban. Emmi és Málnássy hibája az egész. Málnássy túlságosan emlékeztetett Mihályra az Utas és holdvilágból, őt pedig nem szívleltem. Bajom van a kapuzárási pánikos férfiakkal...
