molyos adatlap

Ha nem látom meg, hogy az illusztráció Jim Kay munkája valószínűleg meg sem veszem ezt a könyvet. Bár hallottam már róla és csupa jót hallottam róla, annyira nem ragadott meg, hogy feltétlenül el akarjam olvasni. De ez a HP-univerzum ereje...

Connor rémálma, a szörnye és az édesanyja egyfajta szimbiózist alkottak az egész könyv során. Elválaszthatatlan egységben élt együtt Connor és a tiszafa. Megrendítő volt végigélni, végigkövetni a kisfiú fájdalmát. Főleg mivel ő csak büntetni akarta magát. És hogy miért? Bűntudatból, amiért nem képes enyhíteni anyja fájdalmán, de inkább azért mert azt kívánta, érjen véget a fájdalom, akárhogyan, csak legyen vége.

Nagyon kemény történet ez, mely gyerekeknek szól a halálról és a rákról. Azt tanítja, nem baj, ha félsz, vagy dühös vagy, mert ez így normális. Már amennyire normális lehet egy szülő elvesztése ilyen fiatalon. Ez az üzenet főleg Siobhan Dowd számára volt fontos, aki a könyv megálmodásának idején éppen küzdött a betegséggel és sajnos elvesztette a harcot, így lehet, hogy Patrick Ness írta meg helyette, az iránymutatásai alapján, ezt a csodás, ugyanakkor fájdalmas történetet.

A kötetből született egy remek film, amit tavaly év végén mutattak be a mozikban. Bár általában utálom a CGI-t, de a Tiszafa/Szörny által mesélt történetek illusztrálása nagyon szépen sikerült és maga a szörny is tökéletesen illett Jim Kay illusztrációihoz. Megnézése ajánlott, de ahogy a könyvhöz, úgy a filmhez is ajánlanék pár zsebkendőt, mert jól fog az jönni!

52 könyves kihívás: 24. Egy könyv, aminek legalább két szerzője van