Töredelmesen bevallom, ez a könyv első olvasásra nem volt a kedvencem, sőt még mindig nem szeretem. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem szeretem a törökös/arabos környezetet bemutató könyveket. Nem szerettem az Ezeregy éjszaka meséit sem, nem szerettem a Palota sorozat középső darabját sem, az Égi Palotát. Mindkettő hasonló helyszínen játszódott, ahogy ez is és egyszerűen nem szívleltem.
Most kicsit jobban viseltem a folytonos tisroc (örökké éljen!) kiszólásokat, de nagyon gyorsan kellett olvasnom, hogy ne verjen ki tőle a víz. A szereplőket persze szeretem, örültem, hogy viszontláthattam Susant, Lucyt és Edmundot, a sivatagon keresztül tartó útjukon velük együtt szomjaztam, de valamiért mégsem klappoltunk egymással. Nem is emlékszem, hogy ennek a könyvnek lesz-e bármi jelentősége összességében, vagy csupán egyszeri epizód marad, ami színesíti Narnia történetét. Valamiért úgy érzem, hogy csak úgy lóg a levegőben és csak "filler" a sorozat többi kötete mellett.
52 könyves kihívás: 7. Egy könyv, aminek a címében, vagy borítóján állat szerepel
