molyos adatlap

Felkavaró volt ez a regény. A benne ábrázolt szerelmet és testvéri féltékenységet pedig egyenesen a pusztító szóval tudnám jellemezni. Ugyanakkor képtelen vagyok megérteni, hogy Vilma és Eszter mit láttak Lajosban.

Lajos jelképez majdnem mindent, amit taszítónak találok egy emberben. Jellem gyenge, gyáva, valójában döntésképtelen, csak másokon képes élősködni és lelkiismeretfurdalás nélkül használja ki Eszter nem múló szerelmét. Ha ezt rövidebben akarnám megfogalmazni, egy féreg. Ráadásul hasonló gyerekeket sikerült "nevelnie". Bár ott a genetika másik fele is erősen hozzátett a dologhoz, szóval az több emberes meló volt.

De Esztert sem tudtam megérteni. Egy látszólag erős, életrevaló nő mi a fenét eszik ezen a pasason? A testvérei és barátai pedig hagyják, hogy a vesztébe rohanjon. Egyik sem hajlandó adni neki egy atyai pofont és azt mondani, eddig és ne tovább. Sőt... Egész végig abban reménykedtem, hogy a történetet átfordítja Márai egy thrillerbe és Nunu megmérgezi Lajost és díszes kompániáját, majd jönnek a csendőrök, bilincsben elvezetik és csak annyit mond, "Mert ti nem voltatok erre képesek. Évekkel ezelőtt meg kellett volna tennem." Vagy valami hasonlót. De az már nem Márai lett volna.