molyos adatlap

Apró gyerekkorom óta odavagyok a görög mitológiáért. Mindent elolvastam, amihez csak hozzájutottam, szinte válogatás nélkül. Volt időszak, hogy jobban ismertem az istenek és félistenek családfáját, mint a sajátomat. Mióta pedig könyves YT videókat is nézek egyfolytában összefutottam ezzel a sorozattal. A booktuberek többsége ódákat zeng róla. Ott duruzsoltak mind a fülembe, hogy Olvasd el! Olvasd el! OLVASD EL! Ki vagyok én, hogy ellenkezzem?

Aztán pedig elkapott a gépszíj és nem voltam képes abbahagyni az olvasást. Egy egész hét alatt letudtam Percy Jackson kalandjainak mind az öt kötetét. And I’m proud of it. Bár az én Harry Potteren nevelkedett lelkem kicsit hitetlenkedve csukta be a Villámtolvajt, mert a cliffhangert nem viselem jól egy könyv végén. Mondtam is, hogy biztos hiányzik a vége, kitéptek egy fejezetet vagy ilyesmi, de nem… Nem lettem volna azok helyében, akiknek várniuk kellett a folytatásra, míg én lazán kinyitottam a következő részt.

Elkerülhetetlennek tartom a HP-val való összehasonlítást. Mindkét sorozat mitológiával (is) foglalkozik, főszereplői egész fiatal gyerekek, akik a világ megmentésére szövetkeznek és természetfeletti akadályok állják útjukat. A főszerepet itt és két fiú és egy lány tölti be. Szóval vannak itt párhuzamok, de érdekes módon, amit imádok Hermione-ban, vagyis az okostojássága és magabiztossága, az kifejezetten irritált Annabeth-ben. A szatírokat csípem már a Hercules rajzfilm óta, C.S. Lewis csak elmélyítette a szimpátiám, így nyilvánvaló volt, hogy Grover nagy kedvenc lesz. Percy-t kicsit ostobának tartottam. A nagy Poszeidón fia nem lehet ennyire idióta. Erre nem jelent magyarázatot a diszlexia. Minden megoldásra csigalassúsággal jön rá. Ha nem lennének a segítői már az első kötetben odaveszett volna.

Nekem elég kiszámíthatóak voltak a fordulatok. Biztos mert már benne vagyok a korban és számtalan ifjúsági/gyerekregényt olvastam. Maradjunk annyiban, hogy nem én vagyok a célközönség. Persze ennek ellenére élvezetes olvasmány volt. Nyilvánvaló, hogy a filmváltozatnak is nekivágtam. Volt egy WTF? érzésem a mozival kapcsolatban. A Based Upon kiírást az elején lecserélhették volna arra, hogy Very Loosely Based Upon, But Not Really-re, de ez túl hosszú lett volna. Olyan jelenetek, szörnyek, események követték egymást, amiket a könyv még távolról sem sugallt, arról már ne is beszéljünk, hogy kicsit korosították a hősöket (ami nekem mondjuk tetszett). A valódi főgonosz kilétére még csak utalást sem tettek. Mázli, hogy Logan Lerman az egyik kedvenc ifjú színészem és vele sok mindent hajlandó vagyok megnézni (igen, még a Három Testőrt is) Szóval ezt figyelembe véve minden bűntudat nélkül néztem meg a második filmet a Szörnyek Tengere olvasása nélkül. Úgy sem lesz sok köze a kettőnek egymáshoz…