A Holdbéli krónikák zárókötete egy igazi behemót a maga több, mint 800 oldalával. Ráadásul engem kicsit untatott is a történet eleje. Ezért nem kaphat tőlem őszinte szívvel 10 pontos besorolást, de azért 9-et megérdemel. Valahogy Winter az elején belassította számomra a történetet. Nem tudtam azonosulni a Jacinhoz fűződő kapcsolatával. Önmagában Winter, akit Scarlet csak Crazy-ként, Jacin pedig Trouble-ként emleget egy tündéri leányzó, aki önként vállalja az őrületet, csak hogy ne kelljen senkit manipulálnia. De Jacin olyan csőlátással rendelkezik és senki mást nem lát a hercegnőjén kívül, senki/semmi nem érdekli, hogy az totál ellenszenvessé tette számomra a figuráját. Talán a megszállott rá a jó szó. A többiek másra is képesek voltak gondolni a párjukon kívül. Tudták, mi a feladatuk és hogy nem csak az életbemaradás, hanem a küldetésük is fontos. Oké, Jacin eleve nem is akart részt venni a Levana megdöntését irányzó felkelésbe, de egek, térjen már észhez. Az elvileg őrült Winter is fel tudta fogni, hogy amit a szedett-vedett tinicsapat csinál az fontos és hosszútávon életeket, országokat, bolygókat ment meg. Na igen, egy kicsit ki vagyok akadva Jacin Clayre. Kövezzetek meg.
Ha kivesszük az egészből a holdbéli testőrt, akkor imádtam. Iko az én kedvencem. Imádtam a fangirl lelkű önfeláldozó andoridot. Eddig is nagyon szerettem, de itt igazi hőssé vált a szememben. Még úgy is izgultam az életéért, hogy őt azért nem lehet igazán megölni. De annyiszor átlőtték, ledöfték, szétmarcangolták (Farkas, az nem volt szép!), hogy nagyon féltettem a személyiségchipjét.
Ebben a kötetben végre Scarletet is igazán tudtam szeretni. Szinte magam előtt láttam, ahogy Winter egyik-másik mondata után forgatja a szemeit, majd megadóan követi a hercegnőt a legnagyobb őrültségekben. Mert ha ő nincs ott, akkor a mutáns falka tuti széttépi a bájos hercegnőt. Kellett az ő higgadt tisztánlátása, hogy Winter holdkórját ellensúlyozza. Mondhatjuk, hogy ő menti meg a helyzetet.
Thorne és Cress pedig tündérbögyörők együtt. És külön is. Ők az én igazi OTP-m ebben a sorozatban. Oké, Kait és Cindert is egymásnak szánta a sors, de a kapitány és a hacker, akik igazán tökéletesek. Szintén azért, mert egymás nélkül is ugyanolyan életképesek, mint együtt.
Amit kifejezetten értékeltem a könyvekben az a változatos hátterű/kinézetű leányzók és fiatalemberek sora, amit maga Marissa Meyer erősített meg a honlapján. Cinder ázsiai/kaukázusi, szinte már fiús külsővel, ahogy képzeltem. Scarlet formás, vörös, göndör, széles ajkak, sok szeplő. Cress aprócska, alig 150 centis, vékony leányzó, mézszőke hajjal. Winter pedig egy gyönyörű néger lány, akinek sebhelyek vannak az arcán. Szóval biztosak lehetünk benne, hogy soha az életben nem fog ebből film készülni. Ne vicceljetek, ilyen változatos etnikai hátterű csapattal... Ha hozzávesszük, hogy Meyer leírása alapján Farkas közel-keleti, Kai pedig ázsiai akkor tuti vége az egésznek. Bár egy jó kis animációs sorozatként el tudom képzelni. Remekül festene. De addig is ott van nekünk a rengeteg fanart. Hemzseg tőlük a net és csodásak.
Olvassátok, nézegessétek a fanartokat. Még nekem is hátravan a Stars Above, amit alig várok.
