A sorozat utolsó kötetét megelőző történet a Gonosz lelkébe enged bepillantást. Levana királynő egy borzasztó család borzasztó gyermeke. Szerintem ő és Channary is szociopaták. De tényleg. Cindernek épp az a szerencséje, hogy elmenekítették innen, különben rajta is kijött volna a családi őrület. Kíváncsi vagyok, Winter hogy boldogul a királyi udvarban ilyen nevelés és környezet mellett.
Persze eleinte, kb. 5 percig képes voltam sajnálni a 15 éves Levanát, hiszen most haltak meg a szülei, a nővére pedig úgy bánik vele, mint a kutyával, de aztán egyre jobban megismerjük és rádöbbenünk, hogy mennyire megtévelyedett, önámító, őrült nőszemély is ő. Nem mintha a testvére különb lenne. Elvégre levágatta a varrónője lábát azért, hogy csak a varrással tudjon foglalkozni. Mi ez, ha nem őrült? De esküszöm, hogy kettejük közül még Channary volt a veszélytelenebb. Ő legalább hagyta, hogy a nála bölcsebb tanács irányítsa Lunát, míg ő rábólint a döntésekre. Levana ellenben mindenben a maga feje után megy, hosszútávon az egész királyságot a vesztébe kergeti. Ráadásul Channary sokkal "normálisabb" lett Selene hercegnő megszületése után. Vajon kiderül, ki volt az édesapja, mert itt sem tudtuk meg, de anyja elég nagyétkű volt.
Levana Evret iránt érzett megszállottsága valami borzalmas. Mert amit a férfi iránt érez, azt nem lehet szerelemnek nevezni. És bár örülök, hogy kimaradt az a rész a történetből, amikor végül eltorzítja Winter gyönyörű arcát, az indokokra, a belső monológokra, amik megelőzik a tettet, kíváncsi lennék. Nem csak az lehet ennek az oka, hogy Winter olyan szép, hanem az, hogy ő Evret Solstice iránt érzett végtelen szerelmének bizonyítéka, amiben Levanának soha nem volt része. Egyszerűen képtelen elviselni azt, ha valaki jobb nála, fontosabb, vagy bármiben különb. Beteg az a nő!
Szóval a gonosz lelkébe nem is esett olyan jól a bepillantás. De legalább jobban megismertük a hátteret és a Lunán fennálló világot, életet. A Winterre ezek után egyre kíváncsibb vagyok.
