Szerintem ígéret visszaszíva. Mármint elolvashatnám újra a regényeket, mielőtt kijönnek a részek, de akkor nem tetszene annyira az epizód. De én szeretni akarom a sorozatot és a szereplőit. Szóval mivel már amúgy is olvastam az összes regényt, hagyom a fenébe az újraolvasást.
A borítón szereplő felirat, a Kígyó ül a fűben tökéletesen jellemzi a mostani áldozatot. Egy nyuszinak látszó hüllő. Mindenki utálja, még a lánya sem kedveli, de mivel tök cukinak látszik, ezért nyíltan senki nem meri felvállalni az utálatot. Nekem az volt a furcsa, hogy az egyébként kiváló emberismerő Aggie-nek nem tűnt fel, milyen kígyó ez a Mary. Pedig neki is beszólt párszor.
Ami még feltűnt, így újraolvasva, hogy mikor Aggie-t a férjéről kérdezik (James jelenlétében) azt mondja, már évek óta nem látta, lehet akár halott is. Szóval a későbbiekben nem következetes M. C. Beaton, mert később épp James akad ki, hogy Aggie átverte egy halott férjjel, aki nem is halott. Holott ő is hallotta, hogy Aggie nem tud semmit a fószerről. Ez csak egy kis fun fact, ami ha nem olvasom ezt újra fel sem tűnik és valószínűleg nem sokan emlékeztek erre a mozzanatra az adott könyv olvasásakor.
Ez lényegtelen is. Aggie és James nyomozása megint érdekes volt, teljesen le tud kötni és tökéletes kikapcsolódás. Nyáron ez a cozy mystery vonal nekem nagyon bejön. Kellene olvasni más regényeket is M. C. Beatontól. A regények mind ugyanazt a receptet követik. Aggie, nőegylet, macskák, álmodozás egy pasiról (a tárgy általában James, de olykor lecserélik másra), jó adag kérdezősködés a vidéki Angliában. Pár vacsora és mint észrevettem általában drága, de borzasztó éttermekben, amiktől Agatha rendszeresen kiborul, aztán persze a helyi kiskocsmában eszi a legjobbakat.
Szerintem idén már csak az új kötetet veszem elő az Agatha Raisin és a gyilkos lekvárt. A vidéki Anglia nagyon veszélyes hely. Ehhez semmi kétség nem férhet.
