molyos adatlap

Amíg hét héten át megy a sorozat, addig hét héten át Agatha kalandjait fogom olvasni. Persze csak azokat, amiket feldolgoznak. Szóval a 3. epizódban a Vizes Viszályt láthattuk. Magát a könyvet már második alkalommal olvasom. És szeretem. Ha nem viszem túlzásba Aggie kalandjait, akkor jól szórakozom a részeken és nem zavar, hogy minden regény egy kaptafára készült.

Ebben például Aggie elvállalja egy palackozó vállalat reklámkampányát, akik egy közeli forrás vizét szeretnék árulni. Persze a projektnek számtalan ellenzője és támogatója van, a végső szót kimondó öregembert pedig holtan találja Aggie a forrásban. Innen szép felépíteni egy sikeres kampányt. Szerencsére Roy és Bill is mellette vannak. Az ezredes pedig, nos most épp fasírtban vannak, de ez nem akadályozza meg őket, hogy külön-külön nyomozást folytassanak. De együtt dolgozni már nincs kedvük, hiába próbálja erre rávenni őket Bill. Legalábbis célozgat rá, de erőlködhetne kicsit jobban is.

Szóval olyan volt, mint minden Aggie kaland. Élvezetes, gyors szórakozás. Jöhet a következő, mondom a regényre. Sajnos a sorozatepizód ennél szegényesebbre sikerült. Bár nehéz is lehet lerövidíteni egy könyvet max. 50 percre. Sok érdekes dolog kimaradt, de azért folytatni fogom azt is, mert bár teljesen más a szereplők jelleme, de ha lehet, itt még jobban kedvelem őket és titokban arra vágyom, hogy Bill hódítsa meg Aggie-t. A könyvben nem illenek össze, de itt csodásak.