Ezzel a könyvvel már jó ideje birkóztam. Imádom Saramago stílusát, a könyveit. A kedvenc íróm, mióta Lévai Balázs elbeszélgetett vele a Bestsellerben és ez a regény nem akarta megadni magát. Gyakorlatilag 2009 óta a birtokomban van és csak most sikerült legyűrnöm.
Ennek egyszerű oka van. A könyv feléig semmi bajom. Ismerem Saramago és a központozás kapcsolatát, imádom érte, hogy kikényszeríti az odafigyelést, de a könyv felénél mindig megtorpanok. Nem hiszem, hogy lelövöm a poént, ha leírom, hogy ekkor hal meg József. Saramago interpretációjában a római katonák keresztre feszítik. Önmagában ez sem felemelő élmény, de a következő fejezetben talál rá Mária és Jézus. A fájdalmuk pedig számomra olyan valódi, átütő erejű, hogy egyszerűen eddig mindig becsuktam a könyvet és nem voltam képes újra kinyitni.
Bár mondhatnám, hogy most könnyebb dolgom volt, itt újra letettem a kötetet, de sikerült kinyitnom és tovább olvasni. Majd megértettem, miért seprűzték ki érte Portugáliából az írót. A Pásztor alakja akármilyen felháborító volt is sokkal szimpatikusabbra sikerült a hallgatagságával, mint maga Isten. Mert ez az Isten nem az én Istenem. Igaz, nem vagyok különösebben vallásos, de ez egy megvetendő isten. Ha gimi lenne, ő lenne a kosárcsapat/focicsapat/stb. kapitánya, akinek csak a népszerűség a fontos és nem fél komoly áldozatokat hozni érte. Jézus pedig, aki kamaszfiúként még megkímélte az áldozati bárány életét, amint meglátja Istent mindent eldob és leöli ugyanazt a bárányt. Épp annyira csalódtam benne, mint a Pásztor. Na, itt tettem le másodszor és majdnem feladtam… Örülök, hogy végül nem tettem.
Nem felemelő, nem magasztos a történet. Ateistától ilyenre ne is számítson az ember. De Saramago stílusa mégis annyira magával ragadó. Nagyon örülök, hogy végre valahára én kerültem ki győztesen a birkózásból.
Mindig mikor Saramago könyveit olvasom azon elmélkedem, hogy ő ennyire jó, vagy a fordítója Pál Ferenc tud olyat, amit más nem. Végül mindig arra jutok, hogy ez csak közös munka lehet. Ez majd kiderül, ha sikerül beszereznem a fordító Saramagóról írt kötetét. A listámon van…
Tartalom nem olyan röviden:
Mind ismerjük a történetet. Mária és József friss házasok, egy este bezörget hozzájuk egy koldus, akinek Mária kivisz egy kevés ételt és aki meglátja benne még meg nem született gyermekét. A koldus távozik de előtte még angyalnak nevezi magát. Ám nem tudhatjuk, hogy az Úr küldte-e, vagy maga az Ördög. Ez a probléma foglalkoztatja a templom írástudóit is és persze a titokzatos fénylő föld, amit az edényébe tett, miután étkezett.
A koldus alakja betlehemi utuk során is megjelenik, elkíséri őket a népszámlálásra, majd újra felbukkan, ezúttal mint Pásztor Jézus születése után. József a jeruzsálemi templom építkezésén vállal munkát, amíg kénytelenek a megtisztulás időszakára a barlangban maradni és így lesz fültanúja a katonák beszélgetésének, akik Heródes parancsára Betlehembe tartanak megölni a kisgyermekeket. József rohan fia megmentésére, de egyben szörnyű átkot is hoz a saját fejére, mivel a falu lakóit nem figyelmezteti a közeledő veszélyre. Ettől a mulasztástól egész hátralévő életében nem szabadul, rémálmok gyötrik. Álmában Heródes katonájaként tart a faluba, hogy megölje saját fiát.
Évekkel később Róma ellen felkelés tör ki, ahova szomszédja is elmegy harcolni. Mikor József megtudja, hogy a szomszéd egy nem is messzi településen fekszik sérülten azonnal indul, hogy hazahozza az öreget. A szomszédon már nem lehet segíteni, de József nem hagyja magára és ez jelenti a vesztét. Reggel a katonák elfogják és hiába ismételgeti a többi rab, hogy nem tartozik közéjük őt is keresztre feszítik.
Mária és Jézus a keresésére indulnak és ott találják, eltemetik, majd hazatérésük utáni első éjszakán derül ki, hogy Jézus örökölte apja álmát. A fiú képtelen megbocsátani apjának, hogy miatta halt meg annyi ártatlan kisgyermek és elhagyja otthonát. Először Jeruzsálembe megy, majd ellátogat Betlehembe, a barlangba, ahol megszületett és találkozik a Pásztorral. Jézus elmegy vele a pusztába és "inasává" szegődik. Majd az első Húsvét alkalmával hithű zsidóként elindul Jeruzsálembe. Báránya nincs, de szerencséjére egy jószívű férfi neki ad egy bárányt. Ezt azonban Jézus képtelen feláldozni és miután véletlenül találkozott anyjával és testvéreivel visszatér a pusztába.
Egy alkalommal a bárány elkóborol, Jézus a keresésére indul és miután megtalálta megjelenik neki Isten. Ez az Isten nem kér más áldozatot, mint az egyszer már megkímélt bárányt. A meztelenre vetkőzött Jézus nem teketóriázik túl sokat és feláldozza az állatot, majd átszellemülten tér vissza a Pásztorhoz. A férfi elküldi, csalódott benne. Én is csalódtam benne. Szegény bárány!
Ekkor indul Jézus úgymond tanító útja. Járja a falvakat. Csodákat tesz, segíti a halászokat. Megismerkedik Mária Magdolnával, akivel egy álló hétig nem mozdulnak ki a házból, hiába zörgetik Mária kapuját a reményteli kuncsaftok. Haza is ellátogat, ahol elmeséli, hogy találkozott Istennel, persze nem hisznek neki, így hamar visszatér Mária Magdolnához. Tanítványokat szerez. Betegeket gyógyít. De a halott Lázárt nem támasztja fel. Amiért Lázár húga szemrehányást is tesz neki, de mint mondja, nem akarja, hogy szerencsétlen kétszer is átélje a halált.
A legnagyobb csavar még kicsit várat magára egy kicsit, addig Jézusnak még tanítványokat kell gyűjteni, híveket kell toboroznia. Majd kihajózik és újra találkozik Istennel, aki felfedi neki nagy tervét. Ő lesz a "világ ura". Az egy igaz isten, a rómaiak isteneit eltörli, de mivel korábban megegyeztek, hogy nem támadják egymást hátba, így szüksége van Jézus munkájára, áldozatára, hogy hátba támadhassa őket. A csónakhoz úszva megérkezik a Pásztor és bár végig volt rá utalás, hogy ki ő, azért az ember reménykedik, hogy nem lesz igaza. De igaz, ő maga a Sátán. Ő valójában a párbeszéd passzív megfigyelőjeként van jelen. Nem akarja magának "megtéríteni" Jézust, egyszerűen hagyja, hogy a felnőtt férfi önálló döntést hozzon. Nem mintha erre bármi lehetősége lenne. Nem kap választási lehetőséget "apjától". Fel kell áldoznia magát. De előbb még elmondja neki, hányan fognak meghalni az Ő nevében, hogyan fognak meghalni tanítványai, barátai. Jézus tiltakozik, nem fog több csodát tenni, mondja, Isten válasza, eddig sem te tetted a csodát, én hajtottam végre a csodákat a te jelenlétedben, hogy hiteled legyen. Borzasztó, önző, arrogáns seggfej. Már bocsánat.
Jézus újra partra lépve kénytelen elfogadni sorsát. Tanítványainak elmondja milyen sors vár rájuk és híveikre, majd Júdás vállalja az áruló szerepét és elmegy feladni mesterét a rómaiaknak és felakasztja magát. Katonák találnak később a testére, a zsebei üresek.
Jézust elfogják, börtönbe vetik, megkínozzák és keresztre feszítik. Isten terve sikerül. Az önző disznóé.
