Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Sárkányok, kalandok, a gonosz legyőzése. Mi baj történhetne? Hiszen én szeretem az ilyesmit. Aztán nagyon nyögvenyelősen ment. Nem akartak haladni az oldalak, de én nem akartam letenni, mert ha egyszer elkezdek valamit, azt be kell fejeznem. Főként ha egy könyvről van szó.
Lehet, hogy már kiöregedtem a 15 éves ifjú sárkánylovas kalandjaiból, de aztán eszembe jutott, hogy a Percy Jackson-sorozattal semmi ilyen gondom nem volt. Ha angolul kategorizálnám, mindkettő middle-grade olvasmány lenne, szerintem. De míg Percy esetében faltam az oldalakat és alig vártam a következő kötetet, addig az Eragonnál örültem, hogy véget ért és úgy éreztem, ahogyan a varázslat Eragon erejét szívja ki, úgy az én erőmet is elszívja a könyv olvasása.
Pedig tetszett a világ felépítése, a szereplők jók voltak, de még csak alig egy hónapja fejeztem be és erőltetnem kell, hogy bármelyik karakter neve eszembe jusson a címszereplőn kívül. Gondoltam ezek után megnézem a filmet, mert mindig a könyv a jobb *insert: sátáni kacaj*. Oh, boy! Borzalom volt. Saphirát teljesen kiforgatták, míg a könyvben éreztem, hogy ő is "felnő" a filmben egyik pillanatról a másikra lett a mindent tudó bölcs sárkány, bár lehetséges, hogy erre a szinkronhang is rájátszott. Bromból egy idegesítő vénembert csináltak. Murtagh alig szerepelt, pedig a könyvben ő volt a kedvenc karakterem. Hiába, nő vagyok, bírom a sötét titkokkal rendelkező titokzatos férfiembereket. Teljesen érthető, miért nem készült el a folytatás, az imdb-n is csak 5,1 csillaggal áll.
Nem is vagyok abban biztos, hogy el akarom olvasni a többi kötetet. Érdekelne ugyan a többi sárkánytojás sorsa, hogy milyen lovast választanak maguknak, mert biztos ez van a folytatásban (ha valamelyik nem Murtagh-t választja nagyon dühös leszek) és a gonosz király legyőzése, de nem vagyok biztos abban, hogy megéri nekem végigszenvedni a folytatásokat, főleg, ha azok hasonlóan hosszúak, mint ez volt és nem változik semmit Paolini stílusa.
