Mit mondhatnék, az amazon ingyen vágta az ember után, így úgy éreztem, kipróbálhatom életem első New Adult regényét. Mint sejtettem, nem lett a kedvencem.
Értékeltem az alapötletet. Két megtört ember Tristan és Elizabeth egymás segítségével és testével jutnak tovább szeretteik tragikus halálán. Ez valahol lehetett volna jó is. Megtörtek, akiknek a családjuk/barátaik nem tudnak segíteni, hiszen nem értik meg a fájdalmat, amit éreznek. Tristan a feleségét és kisfiát, Elizabeth pedig a férjét vesztette el. De a körítés nagyon nem jött be. Ez a "nézz a szemembe, mert látni akarom a fájdalmad, ami az én fájdalmam is, de dugj meg jó alaposan közben" nekem nem jön be. Olyan színpadiasnak, nyálasnak éreztem a szereplők szájába adott mondatokat. Mondjuk New Adult, szóval nyálasnak és színpadiasnak kell lennie.
Az elején érezni lehetett, hogy a két főszereplőt nem csak a fájdalom köti össze, hanem a baleset is egy nagyon súlyos közös pont. Gondolom sejtitek, miért... Igen, ugyanarról a balesetről van szó. Ez már önmagában rejt egy borzasztóan drámai fordulatot, de az írónő nem elégedett meg ennyivel. Tannert, Elizabeth régi barátját is belekeverte a képbe elég csúnyán, amit totál értelmetlennek találtam. Talán úgy volt vele, hogy csak úgy tudnak megbékülni egymással, ha nem a másik szeretteit hibáztatják a saját családjuk haláláért. Igen, Tanner okozta a balesetet azzal, hogy elvágta E. férjének kocsijában a fékvezetéket. Ráadásul mindezt az utolsó 50 oldalra sikerült betennie. Túlzásnak éreztem, mint mikor a cicaharc bekerült a Boldog emberek olvasnak és kávéznakba.
Szóval nem, nem tervezek new adultot olvasni a közeljövőben. Kivéve persze, ha az amazon megint hozzám vág egyet ingyen. :D
