Én egész konkrétan a könyv olvasása közben döbbentem rá arra, hogy nem szeretem túlságosan a mágikus elemekkel megtűzdelt ifjúsági romantikát (kivételt képez eddig az Időtlen szerelem trilógia).
A kedvenc történetért Stephanie Perkins Csoda történt, Charlie Brown-ja, Gayle Forman Mi a franc volt ez, Sophie Roth?-a és Kiersten White Isten hozott a kaliforniai Karácsonyban című szösszenete van versenyben, pedig az egészet Rainbow Rowell miatt vettem meg... A fenti három írónőtől még biztos fogok olvasni, remélem idén, mert hosszú az év.
Azt egyszerűbb kiválasztani, mit utáltam a legjobban, egyértelműen Laini Taylor sztoriját, a Lány, aki felébresztette az Álmodót a negatív nyertes. Egész végig bennem volt egy komoly WTF? érzés, meg olykor a Felhőatlasz ugrott be róla... Nem hiszem, hogy én ezek után Laini Taylort vennék a kezembe...
A mágikus elemeket, amik A Hölgy és a Rókában (Kelly Link), A Sarkcsillagon megtalálsz (Jenny Han), Krampuszünnepben (Holly Black) megjelentek borzasztóan idegesítettek. Nem is tudtam hova tenni a történeteket. Valahogy nem tetszettek.
A többi novella pedig kellemes langymeleg volt. Szóval Matt de la Pena, Myra McEntire, David Levithan és Ally Carter kap nálam még esélyt a bizonyításra. Még nem írtam le őket, de remélem a többi történetük jobban megfog majd.
Rainbow Rowell pedig a nagy kedvenc. Úgy értem, tudtam, hogy az ő sztoriját imádni fogom és így is volt. Annyira rainbow-s, hogy megszorongattam volna Magst és Noelt, de sajnos nem dobogós. A tizenkettes mezőnyből a 4. hely nem is rossz!
Szóval elolvasni érdemes, de kizártnak tartom, hogy valaki elejétől a végéig mindent szeressen benne.
52 könyves kihívás: 51. Egy gyűjtemény
