A címnek és a történetnek semmi köze nincs egymáshoz. Eleve októberben indul a történet, de Aggie mondják már ekkor a karácsonyi vacsira készül. Ami legutóbb is katasztrofálisan sikerült, de persze ez nem tántorítja el hősnőnket semmitől. Aggie már csak ilyen, mindenkin átgázol, mindent elintéz és olyan nyakas, hogy minden ügyet csak ő képes megoldani.
Jelen ügy esetében egy levél miatt elkocsikázik egy vidéki udvarházba, aminek nyolcvanas úrnője úgy gondolja, hogy valaki a családjából végezni akar vele. A hölgyet természetesen megölik, Aggie természetesen nem hagyja annyiban, hogy a rendőrség kizárja őt a nyomozásból, főleg most, hogy talált magának egy ígéretes 17 éves új nyomozólányt, Tonit, akit kimenekít bántalmazó családja karmaiból és lakást, autót szerez neki. Remélem a kislány sokáig megmarad Agatha nyomozóirodájában. Egyébként sokáig azon a véleményen voltam, mint a pszichológus, akit tanácsért keresnek fel nyomozóink, vagyis a vénasszony végzett magával, csak hogy még jobban megkeserítse családja életét és Aggie csak elterelés volt.
Annak örültem nagyon, hogy Aggie megpróbál kigyógyulni volt férjéből. Igazán itt van már az ideje. James egy önző alak, épp annyira önző mint Agatha, szóval akár meg is érdemelhetnék egymást, de női együttérzésből mégis Agatha pártját fogom. Nem mintha Lord hogyishívják sokkal jobb lenne, de ebben a kötetben legalább csak mint barát van jelen és nem mint romantikus partner. Bill Wong a tökéletes, bár ezt a film hatásár a mondom.
Ez a regény új kiadóhoz, új fordítóhoz került. Engem nem zavar a dolog, mert viszonylag régen olvastam Agatháról (fél éve) és fel sem tűnt a "csere". Számomra megmaradt a hangulat. Lehet, hogy ha egyhuzamban olvasom a regényeket, sokkal inkább feltűnik a különbség, de így észre sem vettem. Eleve annak örülök, hogy folytatta valaki a kiadást az Ulpius után.
