Ha már májusra kiégettség és egyéb elfoglaltságok miatt nem hoztam listát a tervezett olvasásaimról, akkor most visszatérve ezt megteszem.

John Green: Katherine a köbön. Szinte már vállalhatatlanul régóta itt áll a polcomon.

Catherine Rider: Csók New Yorkban. Talán egy kis téli ifjúsági romantika lehűt a közelgő nagy melegben.

L. M. Montgomery: Anne of the Island. Szép lassan végighallgatom angolul a teljes Anne sorozatot. Most tartok a 3. résznél.

Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?. Azt hittem, sokkal hamarabb sort kerítek rá, de úgy fest mégsem.

Marie Rutkoski: The Winner's Kiss - A nyertes csókja. Magyarul is pontot teszek a trilógia végére.

Zidrou – Jordi Lafebre: La Calanque. Már több, mint egy éve olvastam az első részt. Nem hiszem el, hogy 56 oldal ekkora kihívást jelent.

J. K. Rowling: Harry Potter et le prisonnier d'Azkaban. Beszereztem a hangoskönyvet az áprilisi audible kreditemmel. Gyakorolnom kell a francia szövegértést, ha tényleg el akarok menni Párizsba az ősszel.

Niccolò Machiavelli: A fejedelem. Mert csak. Újra kell néznem a Da Vinci Démonait is.

Ha már így eltűnt hónapokra. Nem mintha bárkinek is különösképpen hiányoznék innen, de ez lényegtelen. Bemutatom az elmúlt két hónap könyves vásárlásait. Áprilisban borzasztó sok volt, de május az még viszonylag vállalható.

Április:

@varolista által megosztott bejegyzés, Ápr 30., 2018, időpont: 6:15 (PDT időzóna szerint)

Csak felsorolom, magyarázat nélkül:

Harry Potter – Utazás a mágia történetében.

J. K. Rowling: Az élet dolgai

Sarah Andersen: Macskapásztor

V. E. Schwab: Viszály

V. E. Schwab: Gyülekező árnyak

P. G. Wodehouse: Naplemente Blandingsben

Abigail Tarttelin: Dead Girls

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

John Green: Teknősök végtelen sora

Május: Kicsit kevesebb, mint a fenti 10 darab.

@varolista által megosztott bejegyzés, Máj 29., 2018, időpont: 12:56 (PDT időzóna szerint)

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Marie Rutkoski: The Winner's Kiss – A nyertes csókja

Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása

Roger Crowley: Kalmárköztársaság

molyos adatlap

Személy szerint feltétlen rajongója vagyok a trilógiának. Hónapokkal korábban előrendeltem a hangoskönyvet és nagyon izgultam, hogy záródik le ez a fantasztikus űropera. Egy pillanatra sem kellett csalódnom. A lezáró darabban az első két kötet főszereplői végre találkoznak és a csapat kiegészül a Kerenzán rekedt ellenállókkal, akik mind próbálják túlélni a BeiTech támadását.

Azt mondjuk el kell ismernem, hogy a bolygóra visszatérve erős Bolygó neve: Halál vibrálást éreztem szinte végig. Nem mondom, persze, hogy ez rossz, de az írók talán túl sokszor látták már azt a filmet.

A sorozat elérte, hogy egy tömeggyilkos mesterséges intelligencia miatt rágjam a körmeimet. Lincoln Hoppe fantasztikusan keltette életre AIDAN-t. Ő volt az egyik kedvenc "szereplőm". A másik, akit imádtam, az egyik technikus, akinek előadásában hallhatjuk a megfigyelőkamerák felvételeit. Mikor meghallottam a fejezetek elején, hogy ő következik, már előre sejtettem, hogy csodát fogok hallani. Köszi, Matthew Frow!

Kicsit talán furcsa, hogy nem a tényleges "szereplőket" emelem ki, de ők valahogy nem voltak számomra olyan emlékezetesek, mint ez a két kvázi mellékszereplő.

Amint jön végre magyarul az első rész azonnal lecsapok rá, addig pedig próbálok felelősségteljes lenni és nem megrendelni az egész trilógiát angolul.

molyos adatlap

Ez a kötet még januárban került a polcomra a havi Book A Sloth dobozból bukkant fel. Az biztos, hogy saját magamnak nem vettem volna meg, de örültem neki, hiszen a komfortzónámból mindenképp kizökkentett, hiszen nem szoktam az arab világgal kapcsolatos könyveket olvasni, hacsak nem épp történelmi szakirodalomról van szó.

Azt kell mondanom, nem dobtam el az agyam tőle. Nem tetszett. A szereplők teljesen papírmasé jellegűek voltak, akár felcserélhettem volna őket egymással és fel sem tűnt volna a változás. Az arab világ mágiája egyáltalán nem tetszik. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy most tetszhet, ha már az Ezeregy éjszaka meséiben is kivert tőle a víz. Bár Amani elvileg egy vagány, karakán mesterlövész, annyit nyafogott, hogy reméltem, valaki jól elveri. A srácot pedig Jinnek hívják? Komolyan?

Alapvetően Amani és Jin lenne a "szerelmespár" de kb. annyi szikrát sem éreztem közöttük, amit egy futó zápor ne lenne képes kioltani. Annyira erőltetett volt a dolog. Csak azért mert egy YA fantasyról van szó, még nem kellene feltétlenül beleerőltetni a romantikát is. Ha nem jön természetesen, akkor inkább hagyjuk már. Csináljunk belőlük barátokat és pár kötet múlva, ha már felnőttek annyira, akár összejöhetnek.

Bár a kötet végén megcsillant a remény, hogy a folytatás még érdekes is lehet, annyira nem jött be ez a kötet, hogy biztosan nem veszem elő a többit.

molyos adatlap

Ennek a sorozatnak a kapcsán már hagyomány számomra, hogy hangoskönyvként élvezem a történetet és minden alkalommal magával ragad a hangulat. Azon kevés sorozat közé tartozik, amivel naprakész vagyok.

Ez a rész tekinthető leginkább folytatásnak. Az első kötet, az Every Heart a Doorway eseményei után járunk a Wayward otthonban. Jack és Jill már nincsenek itt. Nancy is hazatért. Sumi pedig meghalt. Kade és Christopher azonban továbbra is itt élnek. Mindenkit meglepetésként ér, mikor az égből lepottyan Rini, aki Sumi lánya és évekkel anyja halála után született meg. Segítségre van szüksége. A csapat megmaradt tagja, akik ismerték az anyját és az új lakók, akik kalandra és menekülésre vágynak úgy döntenek segítenek a lánynak megmenteni az anyját és a világát.

A küldetés során több világot is felkeres a csapat. Meglátogatják Nancy-t, hogy segítséget kérjenek tőle, aminek nagyon örültem, hiszen a lány halott világa igazán különleges volt. Rengeteg új infót tudunk meg a lehetetlen világok keletkezéséről és felbukkanásairól. Kicsit több derül ki a transz Kade-ről, mint amit eddig sejthettünk és végül eljutunk Sumi túl édes süteményes világába. Ez engem kicsit egy felturbózott Alice-os teapartira emlékeztetett, amit egyébként nem szeretek, de itt valahogy bírtam a gejlédes mázt és történeteket.

Két kritikám van a sztori kapcsán. Az egyik szereplőnk Cora nem kis darab. Kövér. Nagyjából 10 percenként emlékeztet is minket erre a tényre McGuire. Egyszerűen nem elég elismételni számára 2-3 alkalommal, legalább egy tucatszor kell. Különösen azután, hogy eljutottunk Sumi világába... Nagyon zavart. Nem mondom, hogy alázta a kislányt vele, de az olvasó nem ostoba, ha 2-3 alkalommal hall valamit, azt általában megjegyzi.

A másik gondom Rini hangja volt. Ki tudtam volna kaparni a szemét, mikor egyre jobban nyafogott és hisztizett. Mondjuk erről nem McGuire tehet, hanem a hangoskönyv. Azt a hangmagasságot, amiben Michelle Dockerey előadta a karaktert elviselhetetlennek éreztem és meg akartam fojtani a kis csajt egy csuport mézben és én még azt hittem türelmes vagyok...

Szóval ennek ellenére, alig várom, hogy az első kötet megjelenjen magyarul. Biztos helye van a polcomon.

molyos adatlap

Aggie végre megnyugodhatna. Bár valahol megértem. A nagyvárosból, ahol mindig körülvette az élet és a nyüzsgés elköltözött egy vidéki faluba, ahol naphosszat rá sem néz senki. Teljesen érthető, hogy magányos. Valószínűleg ez a magány az oka csillapíthatatlan férfiak iránti vágyának. Ezt az energiát jelenleg épp a falu egy új lakója, az egykori katona, jelenlegi ezermester és kertész felé irányítja. George.

George-ról azonban mindenki tudja, csőlátásban szenvedő hősnőnket leszámítva, hogy borzasztóan csapodár alak. Minden élő és mozgó nővel kikezd, összetört szíveket hagyva maga után. Ezek után szerintem nem is meglepő, hogy ő lesz a Raisin Nyomozóiroda következő hullája.

Aggie-nek a kikérdezések során kell rádöbbennie, hogy milyen alak is volt valójában a férfi. Persze nehezen ismeri be, hogy tévedett és az sem segít éppen, hogy James és Charles is az orra alá dörgöli a hibáját. Ezek után pedig a büszkeségében megsértett nőszemély mindent elkövet, hogy ő is megbántsa és elüldözze azokat a férfiakat, akik valóban törődnek vele, Billt is beleértve. Annyira fél a magánytól, hogy észre sem veszi, nem magányos. Rengeteg barát veszi körül, akik soha nem hagynák magára. Rájön erre valamikor?

Látható, hogy most sem a bűnügy kötött le igazán. Azt el kell ismerni, hogy az évek előrehaladtával egyre durvább dolgok történnek és a vidék kezdi elveszíteni nyugalmas, ártatlan hangulatát. A hangulat és a humor azonban változatlanul magával ragadó.

molyos adatlap

Régóta kívánságlistás volt a hangoskönyv. Aztán akciós volt. Valamint a filmklub alatt enyhén untam a vetített filmet, ezért jobbnak láttam, ha elkezdek valamit olvasni/hallgatni és erre esett a választásom,

Egy pillanatig sem bántam meg. Amy Poehler egy hihetetlen frenetikus nő. Kendőzetlenül beszél szinte minden múltbeli eseményről és hibáról, amit elkövetett. Egy dolog van, aminek témáját kategorikusan kerülte, a válása. Ettől még szerethetőbbé és emberi vált számomra. Nem akart sarat dobálni a volt férjére. Amikor csak megemlítette bár érezhető volt egyfajta fájdalom, mégsem volt benne keserűség.

Az egyes részletekkel szinte már túlságosan is nyíltnak tartottam. Nem tudom, hányan tudták, hogy Poehler kokainozott és a heroint is kipróbálta, de számomra ez hihetetlen megdöbbentő részlet volt. Elképzelésem sem volt arról, hogy van neki drogos múltja. Egyszerűen nem tűnt ennyire "bohémnak", bár nem ez a legjobb szó rá. Oké, egykori SNL-es, tehát bohém, de akkor is vannak határok...

Hatalmas plusz volt számomra a Seth Meyers jelenlét. Jelenleg épp egy hosszabb SNL-mánia bontakozott ki nálam, ami főleg Andy Sambergnek volt köszönhető, de szorosan kapcsolódtak hozzá a többiek is, így Seth sem maradhatott ki. Minden porcikája szexi. Oké... Ez szerintem nem képezi vita tárgyát. Az Amy-vel való beszélgetéséből pedig a határtalan támogatás és szeretet sugárzott. Mindenkinek egy ilyen barátot/barátnőt!

Jut is eszembe. Kicsit hiányoltam, hogy Tina Fey nem hangzott fel, de róla is elég sokat mesélt Amy, így szinte őt is ott éreztem a fejemben.

Önéletrajzi könyvet csak hangoskönyvként érdemes olvasni. Borzasztóan jók így!