Alapvetően nem bírom a hetvenes, nyolcvanas évek krimijeit. De ez. Ez elvitte számomra a pálmát.
A cím magában hordozza az alapot, gyilkosság történik a Magyar Rádió legendás épületében, nem is egy, hanem egyenesen három. Míg a magyar sajtó nagyban hallgat a dologról, addig a dekadens Nyugat, élükön a Szabad Európa Rádióval látszólag minden hírmorzsát megkap. A nyomozás pedig gyakorlatilag megreked, amikor is már a titkosszolgálatok is bevetik magukat.
Sütött a regényről, hogy az író ismeri a helyet, tudja, mit csinál. Nagyon jók voltak a karakterek. Nem csak a rádió színes közössége, hanem a nyomozógárda is érdekes tagokból állt. És a legnagyobb főszereplő persze maga az épület volt, ami külön személyiség, zegzugos folyosó és számtalan zsákutca.
Annak dacára, hogy a nyomozás szinte egész végig képtelen volt egy épkézláb gyanúsítottat felmutatni, bár voltak jelentkezők a szerepre, nagyon élveztem. Azt persze nem tudnám pontosan megfogalmazni, mi fogott meg benne annyira, de talán, ha majd egyszer újraolvasom. Igen, ez egy potencionálisan újraolvasós könyv.
Persze nem minden tökéletes. A kelleténél többnek találtam benne az elírást, főleg a rövid és hosszú ékezetek összekeverését, but I can live with that, mikor leköt a sztori. Illetve túl sok időt töltöttünk a német szállal és a titkosügynökökkel, ami totál elvette az időt a csodás Szomolányi Valértól.
A cím alapú vásárlás nekem, ezúttal bejött!
