molyos adatlap

 Imádtam Tarttelin másik regényét a Golden Boyt, még szeptemberben érkezett meg hozzám ez a kötet. Teljesen más élmény a kettő. Ez Abigail első regénye. Ami elég erősen érezhető is, főleg az első harmadban megejtett elmélkedésnél, hogy az írók által papírra vetett tinédzserek mennyire hitelesek. Mintha már előre magyarázkodott volna az esetleges kritikák miatt.

A címszereplő Flick Anglia egy lepukkant kisvárosában él, ahonnan nincs kitörési lehetőség, ha ide születtél, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy itt is fogsz élni és meghalni. Bár a srácot tehetségesnek gondolják a tanárai és valóban nem hülye, de a baráti társaságból nem akar kimaradni, így minden ivásban, szívásban, bandázásban benne van. Aztán megérkezik életébe Rainbow. A lány valami új. Magabiztos, tudja, hogy mit akar és ezért képes is tenni. Egy dolgot visel nagyon nehezen, Flick drogozását. Amikor egy buli odáig jut, hogy előkerül a cucc, ő inkább lelép. Szóval ez komolyan árnyékot vet a kapcsolatukra. Kettejük dinamikája valahogy visszaköszön a Golden Boyban Max és Sylvie ábrázolásánál, de mintha az itteni Flick és Rainbow csak gyenge vázlat lenne a későbbi karakterekhez.

Lehetne ez egy átlagos, nyálas, hepiendre végződő kortárs történet, de szerencsére nem válik azzá. Flick nem változik meg egy csapásra, nem szabadul ki könnyen az ördögi körből, meg kell szenvednie érte, és Tarttelin már az olvasóra bízza annak eldöntését, hogy végül sikerrel jár-e. Remélem, hogy igen.