molyos adatlap

Ahogy a fülszöveg is mondja, a könyv emlékeztet a Pál utcai fiúkra. De nem a szereplők, vagy a történet. Jóval inkább a hangulat, amit magából áraszt. A zselések és a pubik szembenállása mint a Pál utcaiak és a vörösingesek csatározásai, csak jóval erőszakosabb kivitelben.

Ez a kötet hangulatán kívül semmit nem tartalmaz abból a kvázi könnyedségből, amit a magyar klasszikusban megismertünk/megszerettünk. (Nem mondom, hogy az sétagalopp, de a hangsúlyok erősen máshol vannak). Ebben a társadalom számkivetettjei, az árvák, a mélyszegénységben élő zselések küzdenek az életben maradásért, az elismerésért. A többségük még csak nem is ártatlan bárányka, itt már nem üveggolyókra, hanem életekre megy a tét. Kitörési lehetőség szinte semmi. Ha valaki nem kiemelkedően tehetséges valamiben, akkor ott ragad a mocsárban és csak a kuli munkák jutnak neki. Míg a pubik, történjék szinte bármi, mindent megúsznak, sikeresek. Persze a könyv kiemeli, hogy a másik oldal élete sem fenékig tejfel, ott is vannak bajok, csak teljesen másfélék, mint a zselések nagyon is valóságos, fizikálisan is érezhető dolgai, hiszen míg ők azon aggódhatnak, hogyan fizetik ki a következő villanyszámlát, vagy aznap este éppen megverik-e őket a szüleik, addig a pubik inkább a szüleik hiányát szenvedik meg, akik elhanyagolják őket, nem is foglalkoznak velük.

Ponyboy és Johnny a banda legfiatalabb tagjai nem is akarnak mást, csak hazaérni, hogy a pubik hagyják őket békén. 14-16 éves srácokról van szó. Ők képviselik a csapat ártatlanabb végét, nem akarnak bajt, nem akarnak verekedni. De még ez az apróság sem adatik meg neki és egy végzetes estén kénytelenek menekülni, mert egy fiú meghalt. A végletekig megviselt Johnny nem bírta tovább az otthoni és az utcai bántalmazást, Ponyboyt éppen szökőkútba akarták fojtani. Önvédelemből cselekedett. De ezek a srácok hamar megtanulták, hogy nem bízhatnak meg senkiben. Így inkább felveszik a nyúlcipőt és menekülnek.

Egyszerűen megrázó minden egyes oldal. Hihetetlen, hogy ezt a történetet az írónő alig több, mint 16 évesen jegyezte le. Nem volt idősebb, mint a szereplői! Egy 16 éves leányzó tollából ilyen erős, valódi karakterek és sorsok nem bukkannak elő túl gyakran. Megérdemelt klasszikusa ez az amerikai ifjúsági irodalomnak. Hihetetlen, hogy itthon nem ismerik többen.

52 könyves kihívás: 13. Egy könyv, amit az egyik kedvenc íród ajánlott (Rainbow Rowell Fangirljében fontos elem ez a könyv)