Tudjuk mennyire rajongtam/rajongok a Szívem és egyéb fekete lyukakért. Imádom. Azt hiszem, ez a legjobb szó rá. Szóval egyértelmű volt, hogy ezt is elolvasom. A kiadó hónapokkal ezelőtt közölte, hogy november 7.-én jön ki a kötet. A Play áruházban előrendeltem és aznap reggel valóban ott is volt az olvasómon az e-kiadás. Szóval mondhatni jól indult a kapcsolatunk. Azért nem vártam feltétel nélküli lelkesedéssel, legutóbb Becky Albertallival nagyon befürödtem. Tehát hezitáltam is pár hétig az előrendelésemmel.
Ha realistán nézem a dolgot és miért is ne tenném, nem olyan erős ez a történet, mint a debütáló regény. Az szívfacsaró, megindító érzelmi hullámvasút volt. Ez inkább a lassú víz partot mos kategóriát erősítette. A történet főszereplője a jordániai származású Taliah, aki soha nem ismerte az édesapját, de úgy sejti, hogy Julian Oliver az, egy nagyon híres rockzenész. Hitének pár Juliannek címzett levélben adott hangot, amikre három év után érkezett válasz, az ajtón bekopogó zenész személyében. Taliah elég komoly bizalmi gondokkal küzd, ezért magával rángatja gyerekkori barátnőjét is a családi farmra, ahol megismerkedik soha nem látott családjával és elbúcsúzhat haldokló nagyapjától.
De közben ott marad a fájó kérdés, miért? Miért titkolózott, illetve hazudott anyja az apjáról? Miért nem kereste Julian azonnal, miután elolvasta a leveleit? Mi történt a szülei között, ami olyan borzalmas volt? Sok kérdés és igazán nem létezik jó válasz. Még azután sem hiszem, hogy van erre jó válasz, hogy végigolvastam a könyvet. Hiszen a kapcsolatok és a szerelem annyira bonyolult. Julian és az anyja szerelme szenvedélyes és lángoló volt. A legjobbat tudták kihozni egymásból, de mikor a másik többet/mást akart, azt nem voltak képesek elfogadni. Szinte kikészítette őket ez az érzés. Komolyan felkavaró kapcsolat volt az övék.
Az ő száluk tehát szenvedélyes, romantikus volt, ugyanakkor az örökké bizalmatlan Taliah életéből (a regény során) kimaradt a szerelem. Mondhatni szerencsére. Összeegyeztethetetlen lett volna a személyiségével egy instaláv. Bár egy kibontakozó barátság a szomszéd Tobyval még bővel belefér. TA 16 éves lánynak meg kell tanulnia bízni és ez nagyon nehezen megy egy bizalmatlan, féltő anya mellett.
Ami zavart, az a zenei vonal. Nem vagyok jó amerikai indie rockban. Ha koreai popról lenne szó, nagyobbak az ismereteim, de a könyvben hirdetett műfaj nem az erősségem. Lelkesen jelölgettem is be a regényben a felsorolt zenekarokat és számokat, amiket egyszer szeretnék meghallgatni, ha lesz időm. Bár ha Jasmine Warga csinált volna egy YT playlistet az megkönnyítené az életem.
Alapvetően ajánlom és várom a 2018-ban esedékes 3. regényt.
