Bertie Wooster újra csak csetlik és botlik Jeeves hathatós támogatása mellett. Közben feltűnnek, barátok, szerelmek, különböző nagynénik sereglenek hősünk életébe.
Jeeves pedig mindig eléri, amit akar. Megszabadul egy borzalmas festménytől, egy borzalmas nadrágtól, amikhez gazdája oly lelkesen ragaszkodott, az adott novella végére mégis lelkesen adja át a döntést inasának. Sőt, hálás is Jeevesnek.
Bár semmi újdonság nincs a sztorikban, hiszen mindet ugyanarra a kaptafára húzta fel Wodehouse, mégis olvastatjáj magukat a történetek. Könnyed, vidám kikapcsolódást jelentenek minden angol humorra fogékony olvasó számára. Imádom mindet. De még számtalan van hátra. Szóval olvasom tovább...
Ugyanakkor volt egy novella a kötetben, amiben Bertie azon elmélkedett, miért vált ki ifjú hölgyekből hihetetlen vihogást, ha meglátják. Én hajlok arra, hogy Bertie nincs tudatában annak, mennyire dögös. Mondom, idén valamiért az aranyszívű Berti Wooster a könyves szerelmem. Szóval a kiscsajok egyszerűen csak nem bírnak betelni vele és zavarukban vihognak. Erre én csak annyit mondanék, el a kezekkel, ő az enyém.
