Mit is lehetne mondani Agatha Raisin történeteiről, mint azt, hogy teljes kikapcsolódást és kevés odafigyelést igényló cozy mystery-k, amiket pár órás sorban állásos irodai ügyintézés alatt ki is lehet végezni. Na nem úgy, ahogy itt végzik ki a jóképű, de csapodár állatorvost.
Mikor az ember visszanéz a régi, kilencvenes évek eleji Agathára meglátja mennyit változott a világ. Hol vannak még a mobiltelefonok! Mindenki keresi a vonalasokat és a nyilvános telefonokat. De persze Aggie is változott azóta. Személy szerint mondjuk még mindig nem értem, mit eszik annyira James Lacey-n, aki egy begyöpösödött, önmagáról túl sokat képzelő agglegény. Bár, ha jobban belegondolok, Aggie egy begyöpösödött, önmagáról túl sokat képzelő vénlány. Szóval valójában zsák a foltját.
Hiányzott Mrs. Bloxby és a nőegylet többi tagja. Túlságosan James körül forgott minden. Jobban szeretem, ha nagyobb a hangsúly a falu ügyein és barátságon, esetleg Roy leugrik és beleüti az orrát a nyomozásba. Így is jó volt, de a későbbiekben megszokott hangulat kicsit hiányzott.
Várom nagyon a következő kötet magyar megjelenését... Nagyon.
