A mi drága egy kománk Pupák csetlik-botlik. Mindenbe belerángatják, mindenbe önként és szinte dalolva, de minimum dúdolva belemegy. Majd szerencsésen megúsz minden bajt. Ahogy azt Wodehouse-tól elvárja az ember.
Annyira örültem, hogy végre nem novellafüzért olvastam, hanem egy teljes egész összefüggő csacska regényt. Mert azért elég csacska volt. Az angol ifjú szállodai, majd színházi kalamajkákba kerül, mindezt egy jósnőnek, egy hollywoodi sztárnak, és egy kisebb örökségnek köszönheti. Meg annak, hogy egyszerűen vonzza a tűzeseteket. Bár igazából azokról főleg Mervyn tehet, szerintem piromán ez a hollywoodi pojáca. Szerencsére szívének bazsarózsája helyette is elég talpraesett és nem csak a pénzre hajt, szóval Pupák igazi mázlista! De azért messziről elkerülném a szállodát, amiben megfordul.
Élveztem, nevettem. Wodehouse-ból nekem soha nem elég!
Szerintem cuki vagy, mint egy kis, piros játéktalicska
