molyos adatlap

Az biztos, hogy olvastam már rossz könyveket, de idén eddig nekem ez volt a mélypont. Eleve utálom a zombis, vámpíros történeteket. Gondolom zavar a harapás. Már most bizsereg a nyakamon a bőr a gondolatra. Fóbiám van.

Azért érzéseim dacára el kell ismernem a könyv érdemeit. Nyelvileg baromi jól van alátámasztva R "visszatérése" az életbe. Az elején még összefüggéstelen, jobbára csak hörgés és egy-egy kibucskázott szó előbb egyszerű mondatokká, majd a végére már rendes összetett önkifejezéssé áll össze. Szóval ez az aspektus őszintén tetszett benne.

Azonban magát July-t utáltam. Elkényeztetett, önfejű, meggondolatlan lány. Utáltam az apját. El sem tudom dönteni, hogy ő a rosszabb, vagy Kestrel apja, bár azt hiszem utóbbi szörnyebb volt. Tisztára olyan volt, mint a lánya, csak ő még be is gyepesedett.

Nem igazán tetszett a világ felépítése. Nem tudtuk meg, mikor kezdődött a zombi apokalipszis, hogyan kezdődött, semmit. Gyenge vagyok és szeretem a válaszokat az ilyen alapvető kérdésekre, főleg, hogy a 2. kötet az év elején jelent meg angolul. Bár lehet, hogy abban megtalálnám a választ, de annyira nem érdekel, hogy elolvassam. Arról a kötetről csak annyi jutott el hozzám, hogy Trump magára vette a benne szereplő totalitárius, elnyomó államfő szerepét és Isaac Marion közölte vele, hogy ezt már az ő megválasztása előtt megírta, de szomorú, ha így látja önmagát, vagy valami ilyesmi. Mindezt a twitteren természetesen. Szóval emiatt azért egy kicsit érdekel...

A filmet sem szerettem, mikor láttam. Tényleg, a nyelvi dolgon kívül semmi jót nem találtam benne, de elmondhatom, hogy már olvastam zombis könyvet!