Napokkal ezelőtt befejeztem már a regény olvasását, de nem igazán tudtam, mit is gondoljak róla. Egyértelmű, hogy ez idén az egyik legjobb könyv, amit olvastam. Egyedül csak ebben vagyok/voltam biztos. Nagyon okos, jól kitalált történet, ami végig lekötötte a figyelmemet, nem kalandoztam el, de mégis úgy érzem, hogy nem ismerek olyan embert, aki ugyanúgy tudná értékelni a különlegességét, ahogy én.
A fülszöveg alapján annyit tudtam róla, hogy Harry August minden egyes halála után újrakezdi az életét az elejétől. Újra megszületik 1919 újévén és végigéli az életét, ami a 80-as, 90-es évekig tart és mindig ugyanabban hal meg. De ezzel nincs egyedül, egy egész társaságot, a Kronosz Klub tagjait áldja/sújtja (nézőpont kérdése) ugyanez az állapot. Harry 11. életének végén üzenetet kap, mely szerint közeleg a világvége és egyre gyorsabban közeleg és neki, illetve a többi kálacsakrának ezt valahogy meg kell akadályoznia. Aztán meghal és kezdi a 12. életét.
Őszintén mondom, nagyon aggódtam, mikor elkezdtem az olvasást, talán épp ezért halogattam a dolgot. Féltem, hogy nem fogom tudni követni, éppen hányadik életénél járunk. Kellemesen meglepődtem azon, hogy ez nem okozott különösebb gondot. Harry életei szerintem logikus lépéseken estek át. Az első élete volt a normális. A másodikban, mikor ráeszmél arra, hogy ő nem lineáris, nem tudja feldolgozni és véget vet az életének. A harmadikban istenben, a filozófiában keresi a választ. A negyedik életében az orvostudományhoz fordul, szerelmes lesz, megismerkedik a Kronosz Klubbal. Az ötödik életében a fizika és a matematika útján próbál választ találni és megismerkedik Viktorral... Totál logikusnak érzem a fejlődést, vagy csak én?
Aztán a "hadjárat" alatt volt bűnöző lángelme a Föld minden pontján, majd minden egyes halála után újrakezdte a játékot, amit a "célpont" megtalálása után már csak pár életen át kellett folytatnia. Én pedig a könyv egésze alatt rághattam a körmöm, mert gyakorlatilag a lezárásra/heppiendre/feloldásra nem kerül sor a legutolsó lapokig. És még akkor is kételkedtem, sikerrel jár-e. Olyan messziről építkeztünk, hogy már kezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, találgattam, minek lesz a későbbiekben jelentősége és mi lesz az, ami "csak" egy érdekes kitérő epizód volt Harry részéről.
Valamiért az összetettsége a Felhőatlaszra emlékeztetett. Ez nem dicséret, vagy leszólás. Az is egy elég megosztó könyv, hallottam olyat, aki zseniálisnak tartja, más szerint a legrosszabb ponyva és zagyvaság, amit ember kierőltethetett magából. Az az érzésem, hogy ez a könyv is ilyen szélsőséges reakciókat válthat ki az olvasóiból. De ha már Felhőatlasz, remélem ezt a kötetet nem filmesítik meg, de ha mégis... Eddie Redmayne-t láttam fejemben Harryként. Elég összetett alakításra lenne szükség, enyhe akcióhős beütéssel és egy komoly sminkes részleggel, szóval a megvalósítás érdekes lenne, de a minőségbe erősen kételkednék...
52 könyves kihívás: 3. Egy könyv, amit 2016-ban akartál elolvasni
