Meglepett, mennyire olvasmányos stílusban íródott ez a munka. Nagyon örültem neki, mert egy szárazabb "szakirodalomnak" hittem, ezzel szemben szinte egy izgalmas "kalandregényt" kaptam. Előnnyel indultam az olvasásnál, mivel megszállott koreai mozirajongóként ismertem Szin Szangok déli munkásságát. A Koreai filmarchívum a könyv elején említett filmeket elérhetővé tette angol felirattal a YT-on. Már ismertem az elrablásuk és menekülésük történetét. Pár éve arra is rádöbbentem, hogy gyerekkorom kedvenc filmjei a 3 nindzsa sorozat is részben az Szin Szangok munkája.
Valamiért ezt a könyvet olvasva jutott eszembe először, hogy Észak-Korea maga a megvalósult disztópikus állam. Esküszöm, hogy a leírt események és az észak-koreai hétköznapokra való kitekintések egymásba ötvözték az 1984-et (állandó lehallgatások és fenyegetések) és a Szép új világot (gyerekek oktatásában az agymosás). Felkavaró, nyugtalanító képet festett a modern kori remete királyságról, ahol valószínűleg csak egyre romlik a helyzet.
Mint minden ilyen könyvnél, itt is hiányoltam a képanyagot, jelenetfotókat a filmekből, a családi képeket, a szökés utáni hivatalos fotókat... Ezt főleg azért is fájó, mert Szin Szangok oltári jó pasi volt fiatalon. Karizmatikus kisugárzású, a figyelem középpontjában álló férfi, ahogy le is írják, de mégis csak két kép van róla. Ez elmondható Cshö Unhiról is. Ő volt a sztár, a nő, de csak két apró fotó jut neki... Mondjuk felteszem az eredetiből is kimaradtak ezek. Hogy ezt pótoljam megnézem a róluk készült dokumentumfilmet is, a The Lovers & The Despot-ot. Már alig várom. Nagyon tetszett a könyv. El kell juttatnom minden ismerősömnek.
