molyos adatlap

Miért olvastam hirtelen francia klasszicista drámát? Nos, a Princesse de Cleves-ről olvastam és azt írták róla, hogy ez úgymond egy ellen-Cid. Mivel ezer éve olvastam utoljára a Cid-et és csak halvány emlékeim voltak a darabbal kapcsolatban, így rászántam azt a nagyjából 2 órát az életemből és újra elolvastam.

Aztán persze mikor olvastam egyre több minden jött vissza a történetből és a bemutatása utáni körülötte kialakult irodalmi botrányból, ami az addig nagy Corneille-barát Richelieu bíborost is ellene fordította. A közönség imádta a művet, a szakma pedig utálta.

A történet egyszerű mint a bot, végy két szerelmest, Ximénát és Don Rodrigót, imádják egymást, édes jó apáik is támogatják a szerelmüket, csak épp az apukák ugyanazért a posztért versengenek a királyi udvarban. Mindketten a trónörökös tanítói szeretnének lenni. Szó szót követ és Xiména apja (Gomez gróf) vérig sérti a már idős, de régóta hűséggel szolgáló, nagy udvari múlttal rendelkező és ezért a tanítói címet is elnyerő Don Diegót, aki ugyebár Rodrigo papája. Don Diego a sérelmet megtorolná ő maga, de már nem megy neki úgy a kardforgatás, ahogy régen, ezért fiát uszítja rá a grófra (az ostoba belemegy a bosszúba, mielőtt megtudná, kit is kellene kinyírnia) és egy rövid összecsapás után végez a Gróffal. Mondjuk úgy, hogy Xiména nem repes az örömtől, mindent megtesz, hogy Rodrigótól megszabaduljon, a királyig elmegy, olyat keres, aki kiáll a fiú ellen párbajban, szóval a vérét akarja, de nem azért, mert valóban akarja, hanem azért, mert a Gróf lányaként ez a kötelessége. Ami valahol érthető, de közben meg szenved amiatt, hogy épp Rodrigo vérére kell szomjaznia...  Szerencsére ekkor törnek rájuk a mórok, Rodrigo apja tanácsára nem a király hívására felel, hanem elindul a mórok ellen (inkább haljon meg dicsősséggel, mint büntetésként, ha meg sikerrel tér vissza, a király úgyis megbocsát) és az éjjel zajló csatában kiveri a mórokat. A király erre nem tud mit tenni, nem intézhet el egy ilyen jó katonát csak úgy, taktikailag nem éri meg. Xiména persze továbbra is bosszúért könyörög és végül előáll azzal, hogy ha valaki legyőzi párbajban Rodrigót, akkor hozzá megy feleségül. Persze van másik kérője is Don Sancho, aki kihívja a srácot. Rodrigo pedig a nemes idióta úgy dönt nem fog védekezni a párbajban, ha Xiména ennyire a halálát akarja. De mikor ezt Xiména megtudja, persze, hogy felszólítja, hogy harcoljon rendesen... Ki a fene érti a nőket? Rodrigo győz, így Ximénának hozzá kellene mennie, de hogy azért mégse vegye ki rosszul magát a dolog, a király utasítására egy évet várnak a házassággal, addig Rodrigo további csatákat vezethet a mórok ellen.

Egy pikáns részlet, amiről fent nem írtam. Ximénát és Rodrigót az infánsnő hozta össze, mert teljesen belepistult Rodrigóba és soha nem mehetne hozzá és az ő házasságukkal akarta elkerülni a folytonos álmodozást a fiúról. Nagyon bírtam ezt a nőt!

És hogy miért volt olyan botrányos a darab? Na nem a téma miatt, mert az totál hétköznapi. Volt egy szent és sérthetetlen szabálya a francia drámáknak (amit a görögöktől vettek át). Egy hely, egy nap, egy történés. Vagyis a darabnak egy helyszínen egy nap leforgása alatt kell játszódnia és a bemutatott eseményeknek szoros összefüggést kell alkotniuk. Nos, ezt Corneille felrúgta. A történet bár végig Sevillában játszódik, de hol az infánsnőnél, hol a királynál, hol Ximénánál találjuk magunkat. A sztori legalább 2 napig tart és a történetet egyáltalán nem mozdította előre, hogy az infánsnő és dajkája olykor Rodrigo iránti szerelméről diskurált, hiszen ezt nem is tudta meg senki. Persze voltak vele egyéb problémáik is, pl. nem választhatóak szét a komikus és tragikus elemek, nem volt hihető a sztori, de a legnagyobb vihart mégis a fenti szabály miatt kavarta. Ha belegondolunk, hogy Shakespeare már korábban sem adott az ilyenekre, akkor meglepő ez a szigor a franciáknál. Bár ők az udvari etikettel és az ezerféle szabályaikkal elég fura népség voltak. Ma már teljesen nevetségesnek hat, hogy ez ilyen gondot tudott okozni, de akkor értekezések és versek születtek a témában és mindenkinek meg volt a maga véleménye a dologról.

Én csak azt tudom, hogy gimiben is imádtam ezt a darabot, az egyetemen is és most is.