Nagyon unortodox módon előbb megnéztem a filmet. De tényleg. És még lehetetlenebb dolog történt, nagyon nem tetszett. Léteznek a filmben ezek a szereplők egymás mellett és semmi mélységbe nem megy bele a történet. Olyan érthetetlennek találtam az egészet, ha már halálos betegséges film, akkor nekem A szerelem erejével jobban bejön.
Van egy olyan erős gyanúm, hogy Jojo Moyes is látta a filmet, mert a regény és a Szerelem Ereje is tartalmaz egy nagyon fontos kerti labirintusos jelenetet, amitől az ember fejében hirtelen világosság gyullad, minden a helyére kerül. És ez a jelenet volt az többek között, amit annyira hiányoltam a filmből. A film egy gyenge limonádé volt a regényhez képest, ahol a karaktereknek volt mélységük és múltjuk, addig a filmben annyira 2D-s volt mindenki. Még órákig tudnám sorolni, hogy mi bosszantott a filmben, mert rengeteg minden volt. Főleg azután lett ez nagyon hangsúlyos, miután számomra is kiderült, hogy Jojo Moyes írta a forgatókönyvet és ő maga herélte ki a saját tökéletesen megírt történetét. Miért tesz valaki ilyet? Valahol azt képzeltem, hogy az író számára a könyve olyan, mint a gyereke, óvni kell, dédelgetni, de itt nem érzem, hogy óvta és dédelgette...
Az a baj, hogy nem tudok úgy gondolni erre a könyvre, mint csak puszta könyvre, mert a film mindig befurakodik a gondolataimba. Azonban ez egy nagyon jól megírt, mély történet volt, ahol mindkét főszereplőnk, a szenvedő Will és a látszólag életvidám Lou is egy gyógyulási folyamaton megy keresztül. Aki azt hinné, hogy ez csak arról szól, hogy a férfinek kell a nő segítsége, az nagyon téved. Will a maga keretei között épp olyan fontos lelki támasz és bástya Lou számára, mint fordítva és minden módon megmenti a lányt, ahogy csak képes rá. Bár a történet vége nem ezt mutatja, de Lou is ugyanezt teszi. A keserű férfi számára is kinyílik a világ. Mondjuk én leteszem a voksom Will mellett, támogatom a döntését, megértem, miért döntött így (aki csak a filmet látta, szerintem nem tudja megérteni), de akkor is volt pár jobbnak nevezhető hónapja Lou mellett.
Úgy szerettem volna, ha a filmben jobban átjön Will állandó fájdalma, Lou borzalmas családja (a filmben nagyon szerettem őket, aztán kiderült, milyen önző az összes), Patrick birtokló természete. Sokkal jobb, bár talán hosszabb film lett volna belőle és talán kevesebben ültek volna be rá, mint egy limonádéra...
Gyászolom a filmet, de éljenzem a könyvet!
