molyos adatlap

Bár nem vagyok rajongója a szónak, de mégis ez fogja legjobban leírni, amit éreztem a könyv olvasása közben. Tünci. Határokon és társadalmi, vagyoni osztályokon átívelő kortárs románc. Lucy és Owen története kivételesen jó limonádé. Pihenéshez, utazáshoz, nyaraláshoz, vagy egy unalmas vasárnap délutánhoz kiváló.

Végy egy penthouse-ban élő leányzót, gazdag szülők, ikerbátyók, rendes kislány, de kissé láthatatlan, aki a nagy new yorki áramszünet alatt megismeri az alagsorban lakó vidékről szalajtott új srácot. Normál körülmények között egymásra sem néznének. Eszükbe sem jutna, hogy szóba álljanak egymással. Hiszen a józan ész azt mondja, hogy nem illenek egymáshoz, de egy határhelyzet, egy közösen a liftben eltöltött pár feszült perc mindent képes megváltoztatni. Rövid idő jut kettejüknek együtt. És itt most nem egy súlyos halálos betegségre kell gondolni, vagy hasonlóra, csak költöznek. Egymástól függetlenül kénytelenek elhagyni régi-új otthonukat és nekivágnak a nagyvilágnak.

Lucy meg sem áll Európáig, lakik Skóciában és Londonban, de ellátogat Prágába is. Míg Owen és édesapja autóval szeli át az országot és képeslapokkal, rövid e-mailekkel tartják fent kurta furcsa kapcsolatukat. Mondjuk akkor sincs minden rendben, mikor végre rövid időre sikerül találkozniuk, másokkal is megismerkednek, másokba is beleszeretnek, de valahogy mindig egymásból merítenek erőt. Aranyosak.

Szóval az egésznek van egy tünci hangulata, ami segít abban, hogy az ember átrepüljön a regényen és jól esik ez a rövid utazás.