Ez a regény egyszerűen tünci volt. Oké, ez talán nem a legmegfelelőbb szó a dologra, hiszen Josie olykor igencsak bicskanyitogatóan viselkedett a nővérével, de ennek ellenére tünci. Azért persze voltak Josie-nak olyan tulajdonságai, amiket kifejezetten irigyeltem. Ilyen volt az esze (ölni tudnék egy ilyen nyelvérzékért) és hogy teljesen tisztában van a világával. Nem boldogul benne könnyen, de jól alakulnak a dolgai. Mert normális akar lenni és igyekszik, hogy ez így is nézzen ki. Persze mindent fordítania kell josie-ra, de megy neki.
A könyvben lévő kapcsolatok tökéletesek voltak. Még azok is, amik nem működtek. Sorolhatnám itt Stu összes kapcsolatát, vagy Josie-Kate-Geoff háromszöget. Josie mindegyikből tanult valamit. Akár akarta, akár nem. Bár kifejezetten idegesítő volt, hogy Stunak elsorolja a tökéletes srác tulajdonságait és a leányzó zsenialitása ellenére sem veszi észre, hogy Stu tulajdonságait sorolja. Gondoltam, majd idővel leesik neki a tantusz, de az jó hosszú idő volt.
Nagyon kedveltem a szülőket. Ezekhez a gyerekekhez borzasztó nagy türelem kell, kifogyhatatlan és ők mégsem estek nekik egy nagy bárddal. Hagyták, hadd forrja ki magát a dolog és hadd oldják meg egymás között. Ez úgy festett az utolsó oldalig, hogy sikerült is, majd jött a nagy csattanó. Ezért még Josie szorulni fog, de jól jött ez a vicces lezárás.
