A kötetnek elég ellentmondásos a megítélése. Imádják és utálják a Harry Potter univerzum rajongói. Kánon vagy nem kánon? Harry viselkedne így a fiával, vagy McGalagonnyal? Albus tényleg képes lenne így bánni az apjával? Én a rajongók táborát erősítem. Nagyon élveztem a történet minden percét. Mert Albus középső gyerekként, úgy hogy totál az apjára ütött biztos sok megoldatlan problémával küszködik. Szóval nekem ez a része teljesen átjött. Ráadásul nagyon élveztem a kis kikacsintásokat a könyvekre. Eleve egy hatalmas kikacsintással kezdünk, amikor az első jelenet megegyezik az Epilógussal. Rengetegszer idézték Dumbledore-t, sőt volt egy nagyon fontos Piton idézet is. Ezzel pedig engem meg lehet venni kilóra. Szentimentális vagyok na.
A történet egyes részeit imádtam. Scorpius és Rose iránt érzett múlhatatlan szerelme egy ilyen mozzanat. Nagyon fura lesz az az esküvő, ha egyszer eljön. Az örömapák egymásnak esnek majd. Repülnek a porcelánok, Ginny és Hermione pedig majd rendet tesz a forrongó férfiak között. Mert titokban mind élvezi, ha a lányok parancsolgatnak nekik. Egyáltalán Scorpius volt az egész történet legjobb pontja. És Draco. Egyszerűen csodálatos apa-fia párost alkottak.
Spoiler mentesen meg elég nehéz igazolnom Harry viselkedését McGalagonnyal szemben. Mindenesetre az egy "párhuzamos valóság", ahol mindennél jobban félti a fiát a gonosztól, akit Scorpiusban lát meg. Elvégre érthető a dolog, ha figyelembe vesszük a családi előzményeket és mindent megtenne, hogy megvédje Albust. De itt is kijön, milyen jó apa lett Dracóból, mert bármennyire is ellenszenves számára Potter, a fia szenvedését nem tudja tétlenül nézni és Harrynek a szemére olvassa a hibát, amit elkövetett. Brilliáns jelenet volt!
A második párhuzamos valóság pedig elkeserítőre sikerült. Sírtam, mint a hülye. És mikor Umbridge megjelent rettegtem, szó szerint. De tényleg. Ron és Herminone, Piton professzor. Mindent feláldoznak, szó szerint, hogy minden visszatérjen a helyes mederbe. És mikor Piton azt mondta, hogy büszke, amiért Albus Perselus Potter lett Harry fia, hát még most is könnyek futnak össze a szemembe. Csodálatos jelenet volt.
Oké, Delphi történetben játszott szerepe nekem kicsit sok volt. Így belegondolva egyszerűen nem tudok elképzelni olyan világot, ahol ő létezhet. Voldemort túl önző teremtmény volt ahhoz, hogy Delphi megszülethessen. Persze tudjuk, hogy Bellatrixnak nem lett volna ellene kifogása, de elképzelhetetlennek tartom a tényleges fogantatást. Talán pár petri-csészével és valami varázsos megtermékenyítéssel, de tényleg fizikálisan Voldemort és Bellatrix együtt... Ez azt is jelenti, hogy Delphi a Black ház utolsó leszármazottja? Mikor a Black család olyan szépen helyre hozott minden rosszat, amit valaha elkövettek. Főleg Regulus tett ki magáért. És erre jön ez a kis senki unokahugi és belekavar a helyreállított családi hírnévbe. Sirius komolyan nem lesz boldog.
Szóval én rajongok. Továbbra is, a hibák ellenére is. Delphin kívül találtam még párat. De akkor is szeretem. És szerintem kánon. Igaz, nem maga Rowling írta a művet, de rábólintott, ezzel ő tette a kánon részévé. Ez pedig az ő világa, akár tetszik a rajongóknak, akár nem. És ne feledjük, a történet nagy része a HP-univerzumban végül meg-nem-történtté válik. A Vissza a Jövőbe óta tudjuk, hogy az ilyen időugrások bonyolultak, de ha alaposan odafigyelünk, akkor rájövünk, hogy csak a fele történt meg. A végén pedig Harry és Albus végre normális beszéltek egymással, elkezdték megérteni egymást. Nekem pedig ez a lényeg. Szóval nagyon várom Tóth Tamás Boldizsár újabb zseniális fordítását.
