Szégyen, vagy sem, még soha nem olvastam Anna Frank naplóját, de tényleg. A filmet sem láttam, semmit. Szóval én a képregénnyel kezdem az ismerkedést Anna világával. A Nightingale után kifejezetten érdekes volt a bujkálók szemszögéből is olvasni a 2. világháborúról. Lehet, hogy tényleg a graphic novel lesz az én idén felfedezett műfajom. Tetszett.
Voltak benne nagyon aranyos dolgok, mint például Anna első szerelme, vagy lelkesedése az iskola iránt. Olyan volt, mint minden kamaszlány. Gondjai voltak egyik szülőjével, míg a másikat rajongásig szerette. Majd idővel, mikor megjött az esze és jobban megértette az édesanyját, a kapcsolat is javult. Ha nem árulja el őket senki és túlélik a világháborút, csodálatos anya-lánya viszony alakult volna ki közöttük. Hozzáment volna Peterhez, de mindig a másik Peterre gondolt volna (gondolom, ahogy a hátsó traktus lakói, ő sem élte túl a háborút).
A rajzok, meg kell mondanom, nem tetszettek annyira. Egyszerűen nem a stílusom, de figyelemfelkeltőek voltak és jó volt, hogy nem csak Anna történetét adták vissza hűen, hanem olykor beszúrtak egy-egy kitekintést a világra is, amitől oly elzártan éltek. Érdemes volt elolvasni. Lehet, hogy a naplót is előveszem hamarosan.
