Ha teljesen őszinte akarok lenni, nekem ebből hiányzott maga Stendhal. Mármint a történet azon finomságai, amiért én teljesen odáig vagyok a Vörös és Feketéért. Persze az illusztrációk még mindig csodásak és nagyon élveztem az egészet, de valami hiányzott Julien és a többi szereplő karakteréből, amit csak Stendhal több oldalas leírásai és mondatai tudtak volna visszaadni. Azért persze így is szerettem a történet "lebutított" verzióját, ami kicsit szájbarágósan tárta elénk Julien kétszínűségét és nagyképűségét és az összes rossz tulajdonságát. Ha egy kicsit hosszabb lett volna, akkor biztosan jobban tetszik, de a nosztalgia faktor még így is hatalmas volt. Szóval azért szerettem.
