2017-es olvasás után: Ami legjobban megfogott így harmadik nekifutásra, az Agatha karaktere volt, pedig mint lejjebb olvasható, tavaly még nagyon idegesített a jelenléte, mert nem szeretem a megmentésre váró, tehetetlen leányokat a könyvekbe. De most rájöttem, hogy Agatha nem vár megmentésre, egész pontosan tudja, hogy menekülhet meg, ha megszökik. Oké, elismerem, nem a legelegánsabb megoldás, vagy a legbátrabb, de Agatha tisztában van a korlátaival, a vágyaival és tudja, hogy a mágia nem neki való. Felismeri a közte és Lucy között fennálló párhuzamot. Ha Simon mellett, ha a mágia mellett marad, akkor biztosan elég. Ahogy Penelope is megmondta, ők nem egymáshoz valók. Akkor is igaz, ha ők lennének a klasszikus párosítás. Ha együtt maradnak, akkor Simon is belehal. Simonnak Baz kellett a túléléshez, Agathának pedig önmaga. Most úgy látom, a lány elég erős volt ahhoz, hogy megmentse önmagát. Totál büszke vagyok rá! Ugyanakkor, ő járt legközelebb a megoldáshoz. Mármint ami Simon származását illeti és fel sem fogta. Vajon, ha tovább marad Angliában, akkor kikövetkezteti, hogy kik is valójában Simon szülei? Szerintem elég okos hozzá...
Ennek kapcsán, a másik dolog, ami elgondolkoztatott a Simon/Agatha, Mage/Lucy párhuzam. Első két alkalommal észre sem vettem, milyen komolyan jelen van ez a történetben. Borzasztó látni, mi lett volna a srácokból, ha együtt maradnak...
Megdöbbentő, hogy egy egyszerű ya fantasy ilyen mélyen el tud gondolkodtatni. Kíváncsi vagyok legközelebb, mi fog feltűnni. Mert legyünk őszinték, tuti lesz legközelebb...
2016-os olvasás után: Rainbow Rowellnek rövid idő alatt sikerült felküzdenie magát a kedvenc ifjúsági kortárs szerzőmmé. Pedig az Eleanor és Park hosszú hónapokig ült a polcomon, míg végre elolvastam, de aztán befaltam mindent, amit ez a nő kiadott a keze közül.
Ez az év úgy tűnik az újraolvasások éve, mert a tavaly olvasott No Place Like Oz sem fogott meg elsőre, míg másodszorra eldobtam tőle az agyam és a Carry On is csalódás volt első alkalommal, most meg nem tudtam letenni. Bár azt azért továbbra is fenntartom, hogy RR maradjon csak a kortársnál és ne másszon bele a varázslós-vámpíros BL világába, mert nem áll jól neki. De ha egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy kamaszos rajongást fogok táplálni egy tini mágus-meleg vámpír románc iránt, azt körberöhögtem volna és erre most íme itt vagyok és meg is rendeltem magamnak a bookdepositorytól. Mert I'm a fucking tragedy.
Egyáltalán nem zavart, hogy mindenki szerint egy Drarry átirat. Főleg mert soha nem voltam oda a Drarry slashért. Nem is értem azt a dolgot. De ugye a mi univerzumunkban SnowBaz a kánon és szerintem mondjuk lehetne a SnowPenny is kánon, tudom, csak barátok, de annak milyen jók már, de ebbe ne menjünk bele túl mélyen. Nem is értem, Agatha mi a fenét keres a történetbe, csak a damsel in distress szerep miatt van rá szükség, mert Penny arra távolról sem alkalmas. Penny egy istennő és Baz is az. Ha megfilmesítenénk a Mage /Mágus tuti Cary Elwes lenne. Szerintem még mindig jól állna neki a Robin Hood jelmez, meg a szakáll és a bajusz. Na, lécci, hadd játssza ő! Ha ti nem őt láttátok, a szerepben, akkor nem ugyanazt a könyvet olvastuk. 
Azon kívül, a farmer és a 61. fejezet külön fogalom ebben a fandomban. Meg a scones, vagy bármilyen kaja, esküszöm nektek, nem értem Simon hogy maradt vékony kölyök, mikor állandóan csak a kajára gondol és eszik, bár gondolom a Humdrummal/Semmivel folytatott küzdelemben nincs ideje elhízni. És milyen jó varázsrendszer már ez? Dalszövegek és szófordulatok töltődnek fel varázserővel, ha a normálisok sokat használják őket. Egek, ez tök szuper. Azért Queen dalszöveggel varázsolni, vagy épp a Call Me Maybe-vel, nem semmi. Gyakorlatilag a Simon szól is varázsige. Sőt, az is varázslat, hogy Nem ezeket a droidokat keresik. És ahogy Simon átadja a varázserejét, amikor Baz el akarja küldeni a sárkányt. It was bloody brilliant!
A végkifejletnél majdnem sikítoztam. És Simon miért nem tudhatja meg a származását, miért? Bár valószínűleg akkor még jobban kiakadni, mint ahogy így kiakadt a Mágus halála után. Annyira sajnáltam, hogy nem jött rá, hogy Lucy, az anyukája is visszajött a Függöny mögül, nem Baz anyját látta többször is. Tudom, ott van neki Penny és Baz, de sokat jelentett volna, ha tudja, az anyja végig gondolt rá, örökké szerette és vigyázni akart rá, nem akarta elhagyni. Megyek és megölelem a gyereket.
Remélem ezt is ki fogják adni magyarul, vagy túl bevállalós dolog lenne megjelentetni egy tini-mágus-meleg-vámpír románcot, ami sokkal többről szól, mint ez a románc? Persze smárolnak benne a srácok, hogy Baznak már elzsibbad a szája, de egyébként ez tök mellékes. Nekem fontosabb volt az, hogyan tudják közös erővel megtalálni Baz anyukájának gyilkosát és hogy semmisítik meg szintén együtt az "Alattomos Semmi"t, egyszerűen eldobtam az agyam attól, hogy ki az Alattomos Semmi. Odavoltam azért, hogy képesek voltak összefogni. Mondjuk ez Baznak könnyebb, mert ő már fülig bele volt pistulva Simonba. Mégis Simon kezdeményezett, mert fontos volt neki Baz és bár ő is szülők nélkül nőtt fel, tudta, hogy a szobatársa fájdalma nagyobb, hisz része volt anyai szeretetben, míg a támadás meg nem történt. Ellenben ő, Simon ezt soha nem tapasztalhatta meg. Szeretem, ahogy gondolkodik Simon, amikor épp gondolkodik.
A második olvasást nem is éreztem második olvasásnak. Olyan volt, mintha először nyitnék ki egy csodálatosan kitalált könyvet. Szép volt, Rainbow Rowell, szép volt!
