Igazából talán a borítóval fogott meg a könyv. Bár arra is kíváncsi voltam, mi olyat mondhat a boldogságról, amire az ember ha elgondolkozik magától nem jön rá. Gondoltam van benne valami világmegváltás. De semmi eget rengetőre nem bukkantam. Ráadásul olykor igazi ribancnak tartottam a nőt. Februárban, amikor elméletileg a házastársi boldogságon dolgozott, kifejezetten meg akartam tépni. Ez pedig nem szerencsés egy olyan könyv esetében, ami az ő életéről szól. Ez épp olyan, mikor utálom egyik másik YA könyv főszereplőjét, az mindent elront.
Persze vannak benne jó dolgok. Tartsunk rendet magunk körül, mert az rendet teremt a lelkünkben is (évek óta igyekszem vele, de az íróasztalom attól még borzadály). Ne idegeskedjünk annyit, ne rohanjunk, lássuk meg a dolgok jó oldalát... Ezek a rövid félmondatok betöltenek max. egy A/4-es oldalt, de ennél többet rájuk pazarolni vétek. Ő erről vezet blogot, írt róla két könyvet, hetente podcastot vezet a testvérével. Neki bejött, mert mindenki boldog akar lenni.
Bár lehet, hogy azért nem tudtam értékelni a könyvet, mert én alapvetően boldognak tartom magam, persze vannak rossz napjai az embernek, de kinek nincsenek. Szóval nem mondott a tanácsaival újat. A dolgok jó oldalát próbálom nézni. Ha valamin nem változtathatok, akkor próbálom elfogadni, amit kaptam. Ha hibázok otthon vagy a munkában, akkor együtt élek vele. Olykor pazarolok egy kicsit, főleg könyvekre, vagy egy koncertjegyre, máskor lemondok dolgokról, mert úgy látom jónak. Most például arról fogok lemondani, hogy elolvassam Gretchen Rubin másik könyvét a Jobban, mint valahát.
