Szeretem olvasni a barátaim, rokonaim kedvenc könyveit. Úgy gondolom, így sokkal jobban megérthetem őket, közös beszédtémaként azonnal felvethető, lehet együtt rajongani, vagy éppen vitatkozni az adott könyvön. Ezt a Meyer könyvet is egy barátnőm ajánlotta és kölcsönadta a kötetet. Megesküdött rá, hogy nincsenek benne vámpírok (vámpírfóbiám van, a szó hallatán oda kell kapnom a nyakamhoz, borzasztó), szóval könnyű szívvel nyitottam ki. Aztán alig sikerült lerakni.
Anno csak egyszer próbálkoztam Stephenie Meyerrel, amikor a Twilight megjelent és a húgom vámpír-lázban szenvedett. Nagyon nehezen úszta meg az a könyv a szemétre vetést. Sikeresen töröltem is az emléket, csak az érzés maradt meg, hogy hát mi ez a szar?. Ehhez képest ez a történet nagyon kellemes meglepetés volt. Hihetetlen, hogy ugyanaz a személy írta ezeket a könyveket. Annyira tetszett, hogy miután befejeztem és visszaadtam a kölcsönpéldányt vettem egy sajátot. :D
A történetre végig oda kellett figyelni, érdekes és izgalmas olvasmány volt. Épp jókor voltak benne elhelyezve a múltra való visszatekintések. Nem tudom miért, de úgy kezdtem olvasni a regényt, hogy a Vándor férfi. Volt valami a személyiségében, ami férfira utalt, bár valahol le volt írva, hogy nemtelenek, nekik mindegy milyen testben vannak ugyanúgy működnek. Szóval mindent alaposan át kellett rendeznem fejben, mikor kiderült, hogy ő a fajtájában az anya. Érdekes lett volna a tini-meleg-ufó-románc, kihagyott lehetőségnek érzem a dolgot. Azért így sem volt rossz.
Személy szerint tuti szívesebben barátkoznék Vandával, mint Melanie-val. Nekem az a lány túl erőszakos volt, de tökéletesen kiegészítették egymást. A békés, mindig másokat előtérbe helyező Vanda és a totálisan emberi Melanie. Esküszöm, Vandára a legnagyobb veszélyt nem is az emberek, hanem önmaga jelentette. Bár ezt a véleményt a regényben is megfogalmazták, úgy emlékszem. Épp ezért kellett gondolnia rá Melnek, Iannek, Jeb bácsinak és Jamie-nek. Valakinek vigyáznia kell rá, ha már egyszer ilyen ostoba, ami itt az önzetlen szinonimája.
A fiúk jellemfejlődése nagyon tetszett. Mondjuk Jaredet már a legelején sem tudtam szeretni és ez nem változott. Bocs, I'm in team Ian w/ all my heart. Ő sokkal nehezebben barátkozott meg a helyzettel, mint bárki más. Esküszöm, szerintem Kyle könnyebben boldogult a dologgal, mikor kiderült mi a helyzet Josie/Napfénnyel, mint Jared. Nem hittem volna az első találkozásnál, hogy Kyle a végén szimpatikusabb lesz, mert ismerjük el egy elég nagy seggfejről van szó.
Természetesen ezek után a filmet is meg kellett néznem. Nem volt rossz, csak épp azokat a mondatokat és jeleneteket hagyták ki, amik a könyvben a kedvenceim voltak. Hát hogy tehetnek már ilyet? Általában sokkal jobban szoktam járni, de most nem volt velem egy hullámhosszon egyik készítő sem.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Hát most nem? Ezt a vallomást képesek voltak kifelejteni! Kihagyni Kyle és Josie/Napfény kapcsolatát a legnagyobb disznóság, mert így az, aki "csak" a filmet látta, nem tudhatja meg, mennyit változott a srác jó irányba. Vagy mi van azzal, amikor Ian a kezében tartja Vandát, szó szerint? Nem ugyanaz, amikor ezt a Hajtóval teszi meg. Szép, szép, de távolról sem ér annyit. Szóval ha a könyvre adok 7 csillagot, akkor a film csak 5 csillagos. Mondjuk egyszer még tuti megnézem, mert csak angolul láttam magyar felirattal és hát minek a DVD-n a szinkron, ha úgy nem nézem meg.
Szóval ez a tuti újraolvasós kategóriába tartozik. Időnként majd előveszem és megsimogatom a könyvet, csak hogy érezze a törődést.
És plusz a 2015-ös kiadás tartalmaz egy extra fejezetet, egy interjút Stephenie Meyerrel és egy általa összeállított playlistet, azokból a dalokból, amikre ő az egyes jeleneteknél gondol, vagy tökéletesen illenének hozzá. Mondjuk nekem mostanában Mary Lambert Heart on my Sleeve c. albuma juttatja eszembe a sztori Ian/Vanda vonalát. Vannak rajta számok, nagyon jó számok. Csak úgy mondom. Mindenki hallgasson Mary Lambertet, mert megéri.
