A történethez hozzá tartozik, hogy azért vettem meg a könyvet még anno, mert a borítón megpillantottam Jim Sturgess-t és épp nagyon Jim Sturgess-időszakomat éltem. El sem olvastam, miről van szó, a fülszövegre sem pillantottam rá. Nekem az is elég volt, hogy Jim Sturgess van a borítón. Hát nézzetek rá, olyan szép még szakállal is! Ez azért sok mindent elmond rólam.
Akár igaz Slawomir és társai története, akár nem ez a "kaland" remekül volt megírva. Olvasás közben úgy éreztem együtt vonulok a kis csapattal végig Szibérián, velük úsztam át a jeges folyókat, majd velük vánszorogtam át a Góbi-sivatagon teljesen kiszáradva, végül megmásztam a Himalája hegyeit, ami tériszonyosan elég merész vállalkozás volt részemről.
A mindenki által emlegetett jetis találkozást leszámítva nekem nagyon is valósághűnek tűnt a történet. Kár, hogy Slavot magát már nem tudjuk erről megkérdezni. Teljes egészében kitalációról van szó, vagy csak bizonyos részleteket változtatott meg, mint a tábor száma, a társai kiléte? Erre már soha nem kapjuk meg a választ. De miért is ne állhatna a jószerencse a gulágról menekülők mellé az egész utuk során? Én hinni akarok a történetben, hogy az emberi akarat győzedelmeskedik akkor is, ha először úgy látszik, nincs semmi remény.
A regény maga nagyon olvasmányos, remekül megszerkesztett. Nem is igen értettem, hogy egy lengyel lovassági tiszt, hogyan tud ennyire jól írni, bár a fordító tuti sokat javíthat egy kevésbé jól megírt regényen a megfelelő szavakkal és mondatokkal. Aztán persze kiderült, hogy egy Ronald Downing nevű szellem-író írta a Slavval folytatott beszélgetései alapján.
Érdekes lenne elolvasni Linda Willis munkáját a Looking for Mr. Smith-t, amiben a majd egy évtizedig tartó kutatómunkáját foglalja össze. A cél az lett volna, hogy eldöntse A hosszú menet története igaz, vagy hazugság. Állítólag nem tudott benne dűlőre jutni.
Már csak a 2010-es filmet kell megnéznem. Jim Sturgess, wait for me! I'm coming!
