Impulzív vásárló vagyok. Ha valamiről hallok, vagy megtetszik a borító, esetleg rossz kedvem van. Veszek egy könyvet. Egyébként is sokat járok könyvesboltba és két dolgot mindig megnézek. Az Alessandro Baricco köteteket és a José Saramagokat. A két kedvencem. Sok könyvük még nincs meg, hátha alapon meg kell néznem, nincs-e olyan, ami a polcomon még nincs rajta.

A hónapban szerencsém volt. Megjelent egy új Baricco, Az ifjú Ara. Nem tudom, mikor jutok el majd hozzá, de legalább már itt van és betehetem a többi mellé. Aznap még körbenéztem és megláttam az Egy könyvmoly regényes életét. Még mindig nem tudom, miről szól, de ezzel a címmel nem hagyhattam ott, nem igaz? Remélem jó lesz.

Egy ideje már szemeztem Rowling Harvardon elmondott beszédével. A Very Good Lives gyönyörű kiadású kötet, imádom a nő stílusát, a beszéd vicces. Kicsit mondjuk húzták a fogam, mikor kifizettem az árát, de nem annyira, hogy képes legyek a boltban hagyni. Aznap még A lány a vonaton is a kosaramba vándorolt. Már régóta nézegettem a könyvet, először az angol nyelvű változatát, mert a kedvenc booktubereim ódákat zengtek róla és hé, ki vagyok én, hogy ellenálljak egy jó kriminek? Ugye tényleg jó?

Végül egy kedves barátom elirányított az új Kate Winslet film előzeteséhez. Ez lesz a Ruhakészítő. És ejha! Nekem ezt látnom kell, de ahhoz előbb el is kell olvasni. Oké, talán Kate kicsit idősebb, mint Liam, de a kor jelen esetben nem számít. A ruhák gyönyörűek, az 1950-es évek ausztráliai vidéke szép szál legényeket termett, szóval ide velük, most nem? Arról már ne is beszéljünk, hogy Kate Winslet az egyik komoly girl crush-om, az egyik, van még pár.