Gong Ji-young az egyik kedvenc dél-koreai írónőm. Neki köszönhetem az egyik kedvenc könyvemet, az Our Happy Time-ot, amiből csodás filmet készítettek és másik imádott filmemnek, a Silencednek is az ő könyve adja az alapját. Ez utóbbival, amúgy a törvényt is sikerült megváltoztatnia. Szóval mondhatjuk, hogy a lapokon és a való életben is nagy hatást gyakorolnak a munkái.
Ez a kvázi önéletrajzi regény mégsem róla szól. Az ő szemszögét követjük, gyermekként 4-5 éves korától egészen iskolás koráig, de a főszereplő Bongsoon. Nos, a magyar olvasó élhet abban a tévedésben, hogy Bongsoon valóban a nővére volt. A koreai társadalom szépsége, hogy a közeli ismerősök, barátok is testvérnek, nővérnek, bátyónak szólítják egymást. A címszereplőnk távoli rokona a kislánynak, de valójában először befogadott gyermekként, majd szolgálóként él az egyre tehetősebb család mellett.
Bongsoon a tipikus problémás gyerek. Nem túl okos, hiszen nem járatták iskolába. De szorgalmasan dolgozik, ő vigyáz Jjangra. A kislány számára ő a világ közepe, akire mindig számíthat, ott van mellette, meghallgatja, vigasztalja. Hiszen legkisebb gyermekként nővére és bátyja árnyékában már nem annyira fontos a szülei számára. De Bongsoon unnira mindig jelen van. Az anyja számára azonban sajnos csak gondot jelent, hiszen gondoskodni kell róla, ki kell házasítani.
A lány hibát követ el, ami szinte megbocsáthatatlan. Elszökik egy elfogadhatatlan férfival, majd hónapokkal később viselősen tér vissza. Az anya karakterét már az elején is ellenszenvesnek tartottam, de itt körvonalazódott igazán, mennyire felszínes, ellenszenves nőszemély. Mindent elkövet, hogy a lánytól végleg sikerüljön megszabadulni, férjhez akarja adni bármi áron. De olykor mégis előbukkan az a kedves nő, aki a nehezebb időkben, mikor a család is alig tudott megélni, befogadta az elárvult Bongsoont. Nem tudtam igazán megérteni a kettősséget. Főleg mivel az apa, aki szintén véleményt formálhatott volna bizonyos kérdésekben, segíthetett volna a feleségének szinte láthatatlanná vált a családja életében az évek során.
Ez a kötet a semmibe vett, elhanyagolt, kidobott, elhagyott nőknek állít emléket. De miféle emlék ez?
