Mindig meglep, hogy a köztudottan ateista José Saramago mennyit foglalkozik a vallással és istennel.
Ez a könyv ott kezdődik, ahol a bibliai történet véget ér. Káint megjelöli az Úr Ábel megölése után és elüldözi. De mi történik ezután a testvérgyilkossal? Nem tudtam, mi lesz így ebből. Nem várhatjuk az isten magasztalását, hiszen Saramago. Káin pedig megkeseredésében és Ábel állandó gúnyolódásainak hatására követte el a tettét. Szinte hajlandó lennék felmenteni, hiszen zaklatás/bántalmazás áldozata.
Mit tesz Káin? Végignézi, hogyan irányítja isten az emberiséget. Milyen kicsinyes bosszút áll rajtuk olykor, hogyan kegyetlenkedik, tesz tönkre életeket, mert éppen unatkozik. Ez az isten, ahogy a Jézus Krisztus evangéliumának istene is egy alattomos féreg. Nem megbocsátó, nem segítőkész, kegyetlen bully, amilyen Ábel is volt. De akkor ki is a nagyobb bűnös?
Káin pedig megelégeli a dolgot. Szamaras időutazása során meglátogatja a legellentmondásosabb bibliai történetek színhelyeit és megbizonyosodik arról, Isten kegyetlen. És ő Noé bárkáján megpróbál gondoskodni arról, hogy isten pályafutása véget érjen.
Lenyűgöző 160 oldalas utazás volt ez. Hívőknek abszolút nem ajánlott.
